A legtöbb kapcsolatban előbb vagy utóbb felmerül a kérdés, hogy vajon meg lehet-e változtatni a másikat. Sokan hisznek abban, hogy a szerelem idővel megszelídíti a legvadabb természetet is, mások szerint azonban éppen azokért a tulajdonságokért szeretünk bele valakibe, amelyeket később sem lenne szabad elvenni tőle. Várkonyi Andrea egy korábbi beszélgetés során világossá tette, hogy ő az utóbbiak közé tartozik.
Bochkor Gábor neve hosszú éveken keresztül összefonódott a vagány, szabályokat kevésbé követő, szókimondó férfi imázsával. A rádiós műsorvezető gyakran került a figyelem középpontjába karakteres véleményei és különleges személyisége miatt, miközben magánélete is rendszeresen témát adott a rajongóknak és a nyilvánosságnak.
Amikor azonban Várkonyi Andrea mellett megtalálta a boldogságot, sokan úgy gondolták, hogy az egykor lázadó természetű rádiós teljesen megváltozott. Kívülről nézve úgy tűnhetett, hogy lenyugodott, és maga mögött hagyta korábbi rosszfiús imázsát. Andrea azonban egészen másként látta ezt a kérdést. Elárulta, hogy szerinte Gábor továbbra is ugyanaz az ember maradt, akit évekkel korábban megismert, és éppen ez az egyik oka annak, hogy olyan közel áll hozzá.
A műsorvezetőnő szerint eszébe sem jutott, hogy megpróbálja átformálni párját. Úgy érezte, hogy a kapcsolatuk egyik alapja éppen az elfogadás. Nem akarta megszelídíteni, nem akarta átírni a személyiségét, és nem szerette volna eltüntetni azokat a vonásokat, amelyek Bochkor Gábort Bochkor Gáborrá tették. Ellenkezőleg: pontosan ezek miatt szeretett bele.
Ez a hozzáállás sokat elárul arról, hogyan gondolkodott a kapcsolatukról. Andrea mindig is független, határozott nőként volt ismert, aki saját véleménnyel rendelkezik, és nem fél kimondani, amit gondol. Talán éppen ezért működött közöttük hosszú ideig az a különleges dinamika, amelyben két erős személyiség talált egymásra.
Kapcsolatuk során többször hangsúlyozták, hogy a hagyományos kereteknél fontosabb számukra a kölcsönös bizalom és az őszinteség. Andrea korábban arról is beszélt, hogy nem tartja lényegesnek a házasságot, hiszen úgy érezte, hogy a közös életük és kislányuk sokkal erősebb köteléket jelent bármilyen hivatalos papírnál.
A rosszfiú jelző tehát az ő szemében nem hibát jelentett, hanem egy olyan karakterjegyet, amelyhez számos pozitív tulajdonság kapcsolódott. A spontaneitás, a szabadságvágy, a szókimondás és az egyéniség mind olyan dolgok voltak, amelyeket értékelt partnerében. Nem akarta, hogy ezek eltűnjenek, mert úgy gondolta, akkor éppen azt veszítené el, akit megszeretett.
Sokan talán meglepődtek ezen a vallomáson, hiszen a közvélekedés gyakran azt sugallja, hogy egy hosszú kapcsolatban a felek idővel megváltoztatják egymást. Andrea szavai azonban arról árulkodtak, hogy szerinte az igazi összhang nem az átalakításból, hanem az elfogadásból születik.
A történet ezért maradt emlékezetes sokak számára. Nem csupán egy híres pár kapcsolatáról szólt, hanem arról az egyszerű gondolatról is, hogy néha a legnagyobb szeretet abban rejlik, ha hagyjuk a másikat önmaga maradni. Várkonyi Andrea vallomása pedig pontosan ezt az üzenetet hordozta: nem minden rosszfiút kell megszelídíteni, különösen akkor nem, ha éppen ezért szerettünk bele.
