Szulák Andrea ritkán beszél ennyire nyíltan a szakmai bevételeiről, most azonban egy interjúban részletesen elmondta, hogyan oszlik meg a munkái között a színház, a televízió és a koncertezés, és melyik terület biztosítja számára a legstabilabb megélhetést.
Az énekesnő és színésznő szerint a közvélemény gyakran félreérti a televíziós szereplések és a színházi munkák anyagi oldalát. Úgy fogalmazott, hogy sokan túlértékelik a tévés fizetéseket, miközben a színházi gázsik sok esetben szinte jelképesek.
Saját tapasztalata alapján azt mondta, hogy a legnagyobb bevételt számára az éneklés jelenti, ebből tudja a leginkább fenntartani az életét. A televíziós munkáknál szerinte már inkább az egyensúly és a piaci viszonyok számítanak, mintsem a kiugró összegek.
A színházi világot ezzel szemben teljesen másként írta le. Elmondása szerint ott a fizetések sokszor olyan alacsonyak, hogy nem ezekből épül fel egy művész anyagi biztonsága. Inkább a szakmai közeg, a közösség és a szerepek szeretete az, ami miatt mégis vállalják ezeket a munkákat.
Egy erős képpel is érzékeltette a helyzetet: „van egy havi rezsi, amit muszáj összeénekelni” – fogalmazott, utalva arra, hogy a különböző fellépések együtt adják ki a megélhetéshez szükséges bevételt.
Arról is beszélt, hogy korábban előfordultak bérkülönbségek a férfi és női kollégák között, de akkoriban nem mindig állt ki ezek ellen. Ma már azonban tudatosabban kezeli a bértárgyalásokat, és jobban tisztában van a saját piaci értékével.
A színházról szólva hangsúlyozta, hogy a kőszínházi munkák sokszor inkább hivatásként működnek, mint stabil bevételi forrásként. A próbák és előadások világát mégis fontosnak tartja, mert a szakmai közeg és a közös munka számára kiemelt értéket képvisel.
A megszólalása ismét vitát indított arról, milyen anyagi helyzetben vannak a hazai művészek, és mennyire fenntartható a színházi pálya anyagi szempontból.
