Miller Zoltán váratlan döntése alaposan felkavarta a színházi világot. A színész közel harminc év után távozott a Madách Színháztól, ráadásul nem egyszerűen egy-egy szereptől búcsúzott el: valamennyi, a teátrumhoz kötődő szerződésének közös megegyezéssel történő megszüntetését kezdeményezte. A háttérben azonban nem egy sértődés vagy hirtelen elhatározás áll, hanem egy komoly szakmai döntés, amely az egész pályájának új irányt adhat.
Miller Zoltán augusztusban jelentette be, hogy alkotótársaival együtt megpályázza a Madách Színház ügyvezetői posztját. Ez önmagában is jelentős fordulat, hiszen a teátrumot jelenleg Szirtes Tamás vezeti, aki szintén pályázik a következő ciklusra. A mostani pályázat nyertese 2027. január 31-én kezdi meg munkáját, és 2032 januárjáig szóló megbízatást kaphat.
A színész azonban olyan helyzetbe került, amelyben nehéz lett volna egyszerre a színház alkalmazottjaként és az igazgatói poszt egyik pályázójaként folytatnia a munkát. Ezért etikai és szakmai szempontokra hivatkozva úgy döntött, hogy megszünteti a Madáchhoz kötődő szerződéseit. A jelenlegi vezetés ezt elfogadta, így Miller Zoltán több olyan előadásból is távozott, amelyben hosszú időn keresztül láthatta őt a közönség.
A döntés különösen azért lehetett meglepő a rajongóknak, mert Miller Zoltán számára a Madách Színház nem egy rövid pályaszakasz volt. Közel három évtized kötötte az intézményhez, ezalatt pedig számos emlékezetes szerepben találkozhattak vele a nézők. Most mégis hátralépett a színpadról, legalábbis ebben a formában.
Az Evita, a Mary Poppins és a Tizenötödik című előadásokban sem láthatják már a nézők Miller Zoltánt a korábbi szerepeiben. Ez első hallásra végleges búcsúnak tűnhet, ám a színész egészen másképpen tekint a történtekre. A megfogalmazása szerint a mostani távozás csak egy ideiglenes búcsú lehet, hiszen abban bízik, hogy 2027-ben már egy másik minőségben térhet vissza a Madáchhoz.
Ez a részlet sok mindent megváltoztat. Miller Zoltán ugyanis nem hátat akar fordítani annak a színháznak, amely pályája fontos részévé vált. Éppen ellenkezőleg: úgy tűnik, hogy vezetőként szeretne tenni érte. A pályázatával egy olyan időszakot céloz meg, amelyben már nem kizárólag színészként, hanem döntéshozóként is szerepet vállalna az intézmény életében.
A színész számára ugyanakkor az elmúlt hónapok nem kizárólag a Madách körül forogtak. Tavasszal arról is beszélt, hogy milyen érzésekkel élte meg a Magyarország, Szeretlek! című műsorból való távozását. Miller Zoltán és felesége, Vágó Bernadett több éven keresztül voltak a műsor csapatkapitányai, majd az új évaddal más felállás érkezett. Miller akkor arról beszélt, hogy bennük még megvolt a lendület a folytatáshoz, és hiányérzete is maradt, ugyanakkor úgy érezte, mindent beleadott a műsorba.
Most pedig ismét egy nagy változás következett az életében. Csakhogy ezúttal nem egyszerűen egy felkérés vagy egy műsorváltás történt. Miller Zoltán saját döntésével lépett ki egy megszokott helyzetből, hogy tiszta körülmények között pályázhasson a Madách vezetésére.
A történetnek van egy különösen érdekes oldala is. Miközben a közönség számára úgy tűnhet, hogy a színész egyik napról a másikra eltűnik a Madách színpadáról, valójában egy hosszabb távú terv részeként hozta meg a döntést. A célja nem az, hogy végleg eltávolodjon a teátrumtól, hanem éppen az, hogy ha sikerrel jár a pályázaton, később más szerepben dolgozhasson ugyanott.
A pályázat eredménye természetesen még nem ismert. Az Index szeptember 10-i beszámolója szerint nyolcan vették fel a Madách Színház igazgatói pályázatának dokumentációját, de a végleges mezőny még nem alakult ki. Az viszont biztos, hogy Szirtes Tamás mellett Miller Zoltán neve már komoly kihívóként szerepel.
Így a mostani távozás tulajdonképpen egy különös átmeneti időszakot jelent a színész számára. Egyik oldalról lezárult egy csaknem harmincéves korszak, másik oldalról viszont éppen most kezdődhet valami egészen új. Miller Zoltán döntése ezért jóval többről szól, mint arról, hogy a következő időszakban nem látható néhány megszokott előadásban.
A közönség számára most az a legnagyobb kérdés, vajon sikerül-e megvalósítania azt a tervet, amely miatt ekkora változást vállalt. Ha ő vezetheti majd a Madách Színházat, akkor a mostani búcsú valóban csak egy átmeneti fejezet lehet. Ha azonban más pályázó kerül az intézmény élére, Miller Zoltánnak újra kell gondolnia, milyen formában folytatja a munkát a teátrumban.
Egy dolog azonban már most világos: a döntése nem menekülés volt a színháztól, hanem egy tudatos szakmai lépés. Közel harminc év után feladta a megszokott pozícióját azért, hogy megpróbáljon egy egészen más szerepben visszatérni. A következő hónapok ezért nemcsak a Madách Színház jövőjéről szólnak majd, hanem Miller Zoltán pályájának egyik legfontosabb fordulópontjáról is.
