Pataky Attila 75. születésnapja előtt szokatlanul őszintén beszélt az elmúlásról, az életről és azokról a zenésztársairól, akiket hosszú évek után sem tudott elengedni. Az EDDA Művek frontembere nem próbálta könnyed témává tenni az öregedést: kimondta, hogy 75 évesen már pontosan tudja, hogy közeledik az a pont, amikor az embernek szembe kell néznie az élet végességével. A vallomás különösen akkor vált meghatóvá, amikor Kun Péterről és Halász Józsefről kezdett beszélni.
Pataky Attila az Origo interjújában nemcsak a közelgő születésnapjáról mesélt, hanem arról is, hogyan gondolkodik ma az életről és a halálról. A rockzenész szerint a fizikai élet nem jelenti a létezés végét, mert meggyőződése, hogy a lélek és a tudat valamilyen formában tovább él. Úgy fogalmazott, hogy nem fél a haláltól, mert számára a létezés örök.
Ez a gondolat azonban nem valamiféle elvont filozófiai eszmefuttatásként hangzott el. Pataky számára az elmúlás kérdése szorosan összekapcsolódik azokkal az emberekkel, akiket az évtizedek során elveszített. Amikor az EDDA egykori zenésztársairól kérdezték, láthatóan nehezebben beszélt, és olyan emlékek kerültek elő, amelyek még több évtized után is erősen hatnak rá.
Elsőként Halász József neve került szóba. A zenész az EDDA korai korszakának egyik meghatározó dobosa volt, Pataky pedig úgy emlékezett rá, hogy az arca, a tekintete, a frizurája és a különleges zenei tehetsége máig élénken él az emlékezetében. Külön kiemelte, hogy Halász Józsefnek abszolút hallása volt, és fontos szerepet játszott abban, hogy az együttes első korszakának zenei alapjai megszülessenek.
A történet tragikus része, hogy Halász József nagyon fiatalon halt meg, miután nyirokrák támadta meg. Pataky Attila számára ez a veszteség évtizedek múltán sem vált egyszerűen lezárt fejezetté. Az interjúban röviden, de annál beszédesebben mondta ki: hiányzik neki, akárcsak Kun Péter.
Kun Péter említésekor azonban még személyesebb hangot ütött meg. Az EDDA gitárosa 1993-ban, mindössze 25 éves korában halt meg egy motorbalesetben. Halála a zenekar történetének egyik legsúlyosabb tragédiája lett, és Pataky Attila számára a veszteség máig nagyon közeli emléknek számít.
„Ő a barátom, a fiam, a zenésztársam volt” – így emlékezett vissza rá Pataky. A mondatból világosan érződik, hogy Kun Péter számára messze nem csupán egy korábbi kolléga volt. Olyan emberként tekintett rá, akivel a zenén túl is szoros kapcsolat alakult ki közöttük.
Kun Péter halálának története különösen fájdalmas fejezet az EDDA múltjában. A gitáros a zenekar környezetében történt tragikus balesetben vesztette életét, és Pataky Attilának annak idején még azt is nehéz volt azonnal közölnie a rajongókkal, hogy mi történt. Több mint három évtizeddel később is rendszeresen előkerülnek az emlékek a zenésszel kapcsolatban.
Pataky mostani vallomásában azonban nem kizárólag a fájdalom kapott helyet. A 75 éves énekes arról is beszélt, hogy saját életének végére más szemmel tekint, mint korábban. Szerinte az emberi lét egy állomás, amely során tapasztalatokat gyűjtünk, majd egyszer továbbmegyünk. Ez a szemlélet szorosan összefügg azzal a spirituális világnézettel, amelyet Pataky évek óta nyíltan vállal.
Az énekes azt is elmondta, hogy barátai között vannak olyanok, akiket látóként említ, és akik szerint ő egészen az utolsó leheletéig énekelni fog. Pataky számára a zene ezért nem egyszerű foglalkozás. A nyilatkozatából az rajzolódik ki, hogy a hivatását az identitása részének tekinti, és nem úgy gondol rá, mint valamire, amit egy bizonyos életkorban egyszerűen abba kell hagyni.
Ez különösen érdekes annak fényében, hogy Pataky Attila pályafutása több mint öt évtizede tart. Az EDDA Művek története gyakorlatilag összeforrt a nevével, és az elmúlt évtizedekben számtalan zenésszel dolgozott együtt. Közülük azonban nem mindenki érhette meg azt a kort, amelyet most ő ünnepel.
A 75. születésnap így számára nem pusztán egy kerek évforduló. Egyfajta számvetés is. Ilyenkor az ember óhatatlanul végiggondolja, honnan indult, kik kísérték az útján, és kik azok, akik már csak az emlékeiben lehetnek jelen. Pataky esetében ez a számvetés különösen erősen kapcsolódik az EDDA történetéhez.
A zenész az elmúlásról beszélve ugyanakkor nem a félelmet helyezte középpontba. Éppen ellenkezőleg: azt hangsúlyozta, hogy nem retteg attól a naptól, amikor el kell hagynia a földi világot. A saját hite szerint ugyanis a létezés nem ér véget a halállal. Ez a gondolat adhat neki kapaszkodót akkor is, amikor olyan emberekre emlékezik, akiknek a hiánya még mindig fájdalmas számára.
Pataky Attila nyilvános szerepléseiben az elmúlt években gyakran előkerültek a hit, a szeretet és a magyarság kérdései is. Politikai véleményét sem rejti véka alá, és rendszeresen beszél arról, milyen értékek mentén éli az életét. 2025-ben például arról beszélt, hogy számára a szeretet az egyik legfontosabb alapelv, és úgy véli, hogy az embernek akkor is ragaszkodnia kell ehhez, amikor körülötte konfliktusok és megosztottság jelenik meg.
A mostani vallomás azonban más hangulatú volt. Nem egy politikai kérdésről, nem egy aktuális vitáról és nem is egy új zenei projektről beszélt, hanem arról, ami előbb-utóbb mindenkit utolér. A saját koráról, a halálról és azokról az emberekről, akik már nincsenek mellette.
Talán éppen ezért vált különösen erőssé az interjú azon része, amikor Kun Péterről beszélt. A „barátom, a fiam, a zenésztársam” megfogalmazás egyetlen mondatban foglalja össze, mennyire mély kapcsolat fűzte őket egymáshoz. Harminchárom év telt el a gitáros halála óta, Pataky mégis úgy beszélt róla, mintha az emlék továbbra is nagyon közel lenne hozzá.
A tragikus veszteségek mellett azonban az is kirajzolódik, hogy Pataky Attila továbbra sem akar visszavonulni a zenétől. A 75. életévét betöltve is úgy tekint az éneklésre, mint élete egyik legfontosabb küldetésére. A nyilatkozat szerint még az elmúlás gondolatát is úgy fogalmazta meg, hogy közben a zenéhez való kötődése maradt az egyik legerősebb kapaszkodója.
A vallomás után tehát nem szó szerint változott meg egyik napról a másikra Pataky Attila élete. Inkább az vált világosabbá, hogy ő maga hogyan tekint a saját történetére. A közelgő 75. születésnap nemcsak ünneplésre adott neki okot, hanem arra is, hogy végiggondolja az elmúlt évtizedeket, az EDDA történetét, az elveszített barátokat és azt, mit jelent számára továbbra is színpadon állni.
És miközben a közönség számára Pataky Attila továbbra is az EDDA jellegzetes hangja és frontembere, a mostani megszólalás egy sokkal személyesebb oldalát mutatta meg. Egy olyan emberét, aki már nem akar úgy tenni, mintha az idő múlása nem számítana. Tudja, hogy egyszer mindenki továbbindul, de közben hisz abban, hogy amit az ember a másik életében adott, az valamilyen formában megmarad.
Talán ezért sem véletlen, hogy több mint három évtized után is képes megrendülni Kun Péter emlékén. A zenész számára ugyanis nem egyszerűen egy régi történetről van szó. Egy barátról, egy zenésztársról és egy olyan emberről beszél, akinek a hiánya az EDDA történetének része maradt. Pataky Attila vallomása pedig megmutatta, hogy bizonyos veszteségeket nem feltétlenül kell „túllépni” ahhoz, hogy az ember tovább tudjon élni. Néha egyszerűen megtanulunk együtt élni az emlékkel.
