Schobert Norbert is ott állt azon a napon, amikor végső búcsút vettek Schmuck Andortól. A Fiumei úti sírkertben több százan gyűltek össze, hogy elköszönjenek az 54 éves korában elhunyt közéleti szereplőtől. A gyászszertartáson barátok, családtagok, pályatársak és ismert magyar személyiségek jelentek meg, köztük Schobert Norbert is, aki hosszú ideje ismerte Schmuck Andort.
A búcsúztató különösen nehéz pillanatokat hozott. A rekkenő hőség ellenére több száz ember érkezett a Fiumei úti sírkertbe, hogy lerója kegyeletét. A szertartás délután két órakor kezdődött, és már az első percekben érezhető volt, hogy nem egy egyszerű nyilvános eseményről van szó. Azok között, akik ott álltak, sokan személyesen is közel álltak Schmuck Andorhoz.
Schobert Norbert számára különösen fájdalmas lehetett a búcsú. A két férfit régi barátság kötötte össze, és Schmuck halála után Schobert arról is beszélt, hogy barátjának titokban menyasszonya volt. Ez is megmutatta, hogy a nyilvánosság által ismert Schmuck Andor mögött egy olyan magánélet is létezett, amelyről a közönség csak keveset tudott.
Schmuck Andor július 14-én hunyt el, miután korábban nyilvánosságra hozta, hogy súlyos betegséggel küzd. Rövid idő alatt vált egyértelművé, hogy az állapota komoly, ám még ekkor is igyekezett megőrizni azt a sajátos, humorral átszőtt életszemléletet, amely egész pályafutását jellemezte. Halála sokakat váratlanul ért, és a búcsúztatásra érkező tömeg is jelezte, mennyien kötődtek hozzá.
A szertartáson több ismert magyar is megjelent. Ott volt Fodor Zsóka, Mága Zoltán, Gáspár Győző, Bea asszony, Nyári Károly és Visváder Tamás is. A búcsúztatás során zenei műsorral is emlékeztek az elhunytra: Nyári Károly zongorán, Mága Zoltán pedig hegedűn működött közre.
A gyászbeszédek egyik fontos gondolata az volt, hogy Schmuck Andor tulajdonképpen nem búcsúzott el. Szalóczy Pál, régi barátja, úgy idézte fel, hogy ő nem búcsúzott, „csak elment”. A mondat különösen erős jelentést kapott azon a napon, amikor barátai és szerettei már ténylegesen az utolsó útjára kísérték.
Schmuck Andor életét sokféle szerep határozta meg. Volt politikus, médiaszereplő, a Tisztelet Társaságának alapítója, de azok számára, akik személyesen ismerték, mindenekelőtt barát és közeli ismerős volt. Egyedi stílusa, szókimondása és humora miatt könnyű volt rá emlékezni, és éppen ezért a hiánya is feltűnő lehet azok számára, akik rendszeresen találkoztak vele.
A búcsúztatón elhangzott beszédekben többször visszatért a személyisége. Barátai nem pusztán a közéleti szereplőt idézték fel, hanem azt az embert is, aki képes volt rövid idő alatt kapcsolatot teremteni szinte bárkivel. Szalóczy Pál szerint Schmuck egy perc alatt képes volt megszólítani bárkit, és a beszélgetések végén gyakran már együtt nevettek.
Schobert Norbert jelenléte azért is volt beszédes, mert nem egy távoli ismerős érkezett el a szertartásra. Régi barátként állt ott, azok között, akik személyesen ismerték Schmuck Andort, és akik számára a halála nem egyszerűen egy újabb szomorú hír volt. A temetésen már nem számított a közéleti szerep, a televíziós szereplés vagy az ismertség. Egy barátot kellett elengedni.
A nyilvánosan elérhető beszámolók nem részletezik, pontosan mit érzett Schobert Norbert a szertartás minden egyes pillanatában, és azt sem lehet biztosan kijelenteni, hogy mikor tört rá a legnagyobb fájdalom. A temetésről készült képek azonban megőrizték azt a komor hangulatot, amely az egész eseményt jellemezte. A résztvevők számára ez már nem a megszokott nyilvánosság volt, hanem egy végleges búcsú.
A legnehezebb pillanat végül mindenki számára ugyanaz volt: elindulni a végső nyughely felé. A gyászszertartás után Schmuck Andort lassú menetben kísérték el sírjához. Ott már nem voltak hosszú beszédek és szereplések, csak a csend, a virágok és azok jelenléte, akik még egyszer szerettek volna mellette lenni.
Schmuck Andor búcsúztatása így nemcsak egy ismert közéleti szereplő temetése volt. Egy olyan ember utolsó útja lett, akinek élete során rengeteg kapcsolata alakult ki, és akit nagyon különböző emberek is a maguk módján szerettek. Schobert Norbert számára pedig minden bizonnyal különösen nehéz lehetett szembenézni azzal, hogy barátját ezúttal már nem egy újabb találkozóra, hanem utolsó útjára kíséri.
A Fiumei úti sírkertben aznap több száz ember állt együtt. Egyesek személyes emlékeket őriztek, mások a televízióból vagy a közéletből ismerték Schmuck Andort. De egy dolog összekötötte őket: mindannyian azért érkeztek, hogy elmondják a maguk módján, hogy emlékezni fognak rá.
Schobert Norbert pedig azok között volt, akik közeli barátként kísérték el őt egészen a végső nyughelyéig. A búcsúztatás után már csak az emlékek maradtak – és egy olyan barátság története, amelyet a halál sem tud egyszerűen kitörölni.
