Kajdi Csaba évekkel ezelőtt maga is átesett egy szépészeti beavatkozáson, amelyet ma már egészen más szemmel lát. A modellügynök és médiaszemélyiség nemrég újra beszélt arról a kellemetlen tapasztalatról, amikor 32 éves korában szájfeltöltést vállalt. A beavatkozás azonban nem úgy sikerült, ahogyan elképzelte: az akkor használt szilikon nem kifelé változtatta meg az ajkát, hanem éppen ellenkező irányba, és végül még vékonyabbnak tűnt a szája.
Kajdi Csaba története azért is figyelemre méltó, mert ma már meglehetősen kritikusan beszél a túlzásba vitt szépészeti beavatkozásokról. A Cyla néven is ismert médiaszereplő saját példáján keresztül mesélte el, milyen könnyű úgy belevágni egy esztétikai kezelésbe, hogy az ember egészen más eredményt kap, mint amire számított. A történetét ráadásul nem egy tökéletesen sikerült korrekció követte: amikor felmerült a javítás lehetősége, az újabb beavatkozás még komolyabb műtétet jelentett volna.
A történetet Kajdi Csaba a Cyla Call Center című műsorának egyik adásában idézte fel. Egy telefonáló arról beszélt, hogy arcplasztikára készül, és attól tart, hogy nem fog tetszeni neki a végeredmény. A beszélgetés kapcsán került szóba a szépészeti beavatkozások kérdése, ekkor pedig Kajdi Csaba elárulta, hogy ő maga sem úszta meg korábban egy sikertelen próbálkozás nélkül.
Mint mesélte, 32 éves volt, amikor szájfeltöltésre ment. Akkoriban még nem a ma sokkal gyakrabban emlegetett hialuronsavas töltőanyagot alkalmazták nála, hanem szilikont. A végeredmény azonban számára kifejezetten furcsa lett. Nem azt tapasztalta, amire egy ilyen beavatkozástól számított volna: az ajka nem teltebbnek, hanem vékonyabbnak tűnt.
Kajdi Csaba elmondása szerint a szilikon nem kifelé fordította az ajkát, hanem éppen ellenkezőleg, befelé húzódott. Ez azt jelentette, hogy a beavatkozás után nem az a látvány fogadta, amit szeretett volna. A helyzetet az orvosok azzal magyarázták, hogy ez egy ritka komplikáció volt. Kajdi felidézése szerint azt mondták neki, hogy „ezerből egy” esetben történik ilyen.
A történet azonban itt nem ért véget. A probléma megoldására felmerült, hogy a korábbi töltőanyagot műtéti úton eltávolítják. Ehhez azonban fel kellett volna vágni és ki kellett volna venni az anyagot, vagyis a korrekció nem egy egyszerű újabb kezelés lett volna. Kajdi Csaba végül úgy döntött, hogy nem vállalja a beavatkozást.
A döntésének nagyon egyszerű oka volt: a javítás nagyobb műtéttel járt volna, mint maga az eredeti szépészeti beavatkozás. Így inkább együtt élt az eredménnyel. Ma már humorral tud beszélni az esetről, de a történetből az is látszik, hogy egy esztétikai beavatkozás korántsem mindig olyan kiszámítható, mint ahogy azt kívülről gondolnánk.
Kajdi Csaba azóta sem vállalkozott újabb hasonló szépészeti beavatkozásra. Ez különösen érdekes annak fényében, hogy munkája miatt évtizedek óta a külsőről, a szépségről és a divatról szóló világban mozog. Modellügynökként pontosan tudja, mekkora jelentőséget tulajdonítanak az emberek a megjelenésnek, és azt sem titkolja, hogy számára sem volt mindig könnyű elfogadni az idő múlását.
Az elmúlt években egyre többször beszélt arról, hogyan változik az ember viszonya a saját külsejéhez az életkor előrehaladtával. Egy interjúban azt is elmondta, hogy komoly komplexusai voltak az öregedés miatt, és tartott attól, hogy a fizikai megjelenése miatt másképp fogják kezelni. Szerinte a szépség bizonyos helyzetekben valóban hatalom, ezért annak elvesztése vagy megváltozása sokak számára nehezen feldolgozható.
Kajdi saját példáját is ebbe a folyamatba helyezi. Elmondása szerint fiatalabb korában megszokta, hogy a külseje miatt különleges figyelmet kap. Ahogy azonban telt az idő, ez fokozatosan megváltozott. Nem rejtette véka alá, hogy ezt nehéz volt elfogadnia. Éppen ezért különösen érdekes, hogy miközben maga is átélt egy sikertelen szépészeti beavatkozást, ma már sokkal óvatosabban beszél az ilyen megoldásokról.
Egy 2025-ös interjúban arról beszélt, hogy az öregedés elfogadása számára sem egyszerű, és a szépséghez való ragaszkodás könnyen oda vezethet, hogy valaki egyre több beavatkozást szeretne. Szerinte ebből születhetnek azok az esetek is, amikor valaki már nem fiatalabbnak, hanem természetellenesnek vagy komikusnak tűnik a sok kezelés után.
Kajdi Csaba ugyanakkor nem azt állítja, hogy minden szépészeti beavatkozás szükségtelen. Saját története inkább arra világít rá, hogy a döntés következményeivel is számolni kell. Az ő esetében különösen fontos részlet, hogy amikor problémát tapasztalt, a helyzetet nem lehetett egyszerűen egy újabb kezeléssel korrigálni. A javítás komolyabb műtétet igényelt volna, ezért végül úgy döntött, inkább nem nyúl hozzá.
Az eset azért is tanulságos, mert a szájfeltöltésekről gyakran úgy beszélnek, mintha gyors és egyszerű szépségápolási megoldásokról lenne szó. Kajdi Csaba története azonban azt mutatja, hogy a beavatkozásoknak lehetnek nem várt következményei, és az sem garantált, hogy egy esetleges komplikációt könnyen vissza lehet fordítani. Az általa elmondottak szerint az ő korábbi kezelésének következménye éppen az volt, hogy az ajka nem úgy nézett ki, ahogy szerette volna.
Az is sokat elárul Kajdi hozzáállásáról, hogy évekkel később már nevetve mesél az egészről. Nem próbálja meg szépíteni a történetet, és nem úgy beszél róla, mint egy gondtalan fiatalkori kísérletről. Konkrétan elmondta, mi történt, milyen anyagot használtak, milyen irányba változott az ajka, és miért nem vállalta később a korrekciót.
A modellügynök számára ez az élmény valószínűleg abban is szerepet játszott, hogy ma sokkal erősebben hangsúlyozza a természetes megjelenés fontosságát. Édesanyjáról például büszkén mesélt azért, mert szerinte ő az öregedést természetes módon fogadja el, és nem próbál mindenáron beavatkozásokkal változtatni a külsején. Kajdi maga is elismerte, hogy korábban kipróbált bizonyos szépészeti megoldásokat, de ma már másképpen gondolkodik ezekről.
Különösen érdekes az a változás, amelyről saját magával kapcsolatban beszél. Korábban számára fontos volt, hogy tetszen másoknak, és élvezte azt a figyelmet, amelyet a megjelenése miatt kapott. Később azonban arra jutott, hogy már nem akar mindenáron megfelelni ennek az elvárásnak. Ez nem azt jelenti, hogy közömbössé vált számára a külseje, inkább azt, hogy megváltozott a hozzá való viszonya.
A régi szájfeltöltés története így egy nagyobb személyes történet része lett. Kajdi Csaba ma már nem csupán egy kellemetlen szépségipari élményként beszél róla, hanem olyan tapasztalatként is, amelyet az öregedésről és a külsőhöz való viszonyáról folytatott beszélgetésekben is fel tud idézni.
A legfontosabb részlet azonban továbbra is az, hogy az egykori beavatkozás nem a kívánt eredményt hozta. A szilikon miatt az ajka nem teltebb lett, hanem Kajdi elmondása szerint inkább befelé fordult, és vékonyabbnak látszott. A korrekció lehetősége ugyan felmerült, de annak súlyosabb műtéti jellege miatt végül nem élt vele.
Kajdi Csaba története azért maradhat emlékezetes, mert nem egy tökéletesre sikerült átalakulásról szól. Éppen az ellenkezőjéről: egy olyan döntésről, amelyet utólag már egészen más szemmel lát. És miközben ma is a szépség világában dolgozik, saját tapasztalata alapján pontosan tudja, hogy a külső megváltoztatásának vágya nem mindig végződik úgy, ahogy azt az ember előre elképzeli.
A történetet pedig talán éppen az teszi különösen emberivé, hogy Kajdi ma már nem próbálja eltitkolni a kudarcot. Elmesélte, mi történt vele, azt is, hogy milyen lehetőséget ajánlottak fel a javításra, majd azt, miért mondott végül nemet. A több mint húsz évvel ezelőtti eset így most újra előkerült, ezúttal egy olyan Kajdi Csaba történeteként, aki már sokkal kevésbé akar megfelelni a külsőről alkotott elvárásoknak.
