Pásztor Erzsi szeptember 23-án töltötte be a 90. életévét, és a különleges évforduló alkalmából őszintén beszélt arról is, mit kíván magának élete ezen szakaszában. A legendás színésznő nem nagy dolgokra vágyik: mindenekelőtt azt szeretné, hogy szerettei egészségesek legyenek, ő pedig ne legyen beteg. A végén azonban egy olyan mondatot is kimondott, amelyben egész életének tapasztalata és az elmúlt időszak nehézségei egyszerre sűrűsödnek össze: azt kívánja, hogy szépen fejeződjön be az élete.
A Szomszédok Janka nénijeként generációk számára ismertté vált színésznő az elmúlt hónapokban komoly megpróbáltatásokon ment keresztül. Egészségi problémái miatt hosszú kezelésen és egy komoly műtéten is átesett, majd végül a színpadtól való visszavonulás mellett döntött. Bár a színészi munkától nehéz volt búcsút vennie, saját bevallása szerint nem keserűséggel tekint erre a döntésre. Úgy érzi, eljött az idő, amikor el kell fogadnia, hogy a teste már nem bírja azt a tempót, amelyet a színpad megkövetel.
Pásztor Erzsi számára különösen fontos volt, hogy 90 éves koráig dolgozhatott. Korábban nem gondolta volna, hogy ilyen hosszú ideig a pályán marad, mégis a kollégák és a rendezők újra és újra lehetőséget adtak neki. Most már úgy látja, hogy ezért inkább hálás, mintsem bánná, hogy ilyen sokáig folytatta a színészetet. Az évek alatt olyan élményekkel gazdagodott, amelyekről korábban talán maga sem gondolta volna, hogy még megadatnak neki.
A színésznő egyik legmeghatóbb élménye éppen az volt, hogy a fiatalabb generációk is ismerik és szeretik. Elmondása szerint előadásai után fiatalok várakoztak a művészbejárónál, hogy találkozhassanak vele, megöleljék és puszit adhassanak neki. Pásztor Erzsi számára ez nem egyszerű rajongás volt, hanem olyan szeretet, amely mélyen megérintette. A hosszú pályafutása során sok nehézséggel találkozott, ezért különösen sokat jelentett neki, hogy a közönség ennyi szeretetet adott vissza.
A 90. születésnapja előtt megjelent a róla szóló önéletrajzi kötet is, amely a Mégiscsak színésznő vagyok címet kapta. A könyv bemutatóján Pásztor Erzsi könnyek között beszélt arról, mennyit jelent neki ez a kötet. Nem titkolta, hogy a színpadtól való búcsú komoly lelki teher volt számára. Korábban még azt is úgy érezte, hogy ha többé nem játszhat, nem akar élni, ezért a könyv számára különleges ajándékká vált, amely bizonyos értelemben kapaszkodót is jelentett.
Az elmúlt időszakban az egészsége miatt valóban sok minden megváltozott. Pásztor Erzsi korábban arról beszélt, hogy egy négyórás műtéten esett át, amelyet hosszú lábadozás követett. Jelentős súlyvesztésről is beszámolt, és arról, hogy fizikailag egyre nehezebben tudja ellátni a korábban megszokott feladatokat. Lánya, Heni ezért különösen fontos szerepet tölt be az életében: segít neki a mindennapokban, bevásárol, főz, és a nehezebb időszakban folyamatosan mellette van.
A színésznőnek ugyanakkor nem csupán az egészségi állapota miatt kellett új élethelyzethez alkalmazkodnia. A színházi pálya lezárása azt is jelenti számára, hogy egy több évtizedes korszakot kell maga mögött hagynia. A döntést azonban saját szavaival úgy fogalmazta meg, hogy a fejével még képes lenne játszani, a lábai viszont már nem bírják. Ez a különbség számára világosan megmutatta, hogy a színpadon való szerepléshez nem elég a szakmai tudás és a szellemi frissesség: a fizikai állapot is meghatározó.
A 90. születésnap így egyszerre lett ünnep és számvetés. Pásztor Erzsi családjában senki sem élt meg ilyen magas kort: édesanyja 82 évesen hunyt el, édesapja és nagyszülei pedig még korábban. A színésznő ezért is különlegesnek tartja, hogy ő eljutott a kilencvenedik születésnapjáig. Nem csupán egy kerek évfordulóról van szó számára, hanem egy olyan határról is, amelynél természetes módon visszatekint az életére.
Az ünneplés sem maradt el. A Játékszínben külön estét szerveztek a tiszteletére, amelyet Bank Tamás igazgató készített elő számára. Pásztor Erzsi vendégeket is hívhatott, többek között egykori osztályfőnökét, Szinetár Miklóst. Mivel azonban a születésnapja idején beteg volt, a családi ünneplést nem tudták a megszokott módon megtartani. A színésznő ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy később lesz lehetőség arra, hogy szeretteivel együtt üljön egy asztalhoz.
A család számára különösen fontos lehet, hogy Pásztor Erzsi most már közel tudhatja magához a lányát. Heni hosszú éveken keresztül Olaszországban élt, később azonban hazaköltözött, és édesanyja mellett maradt. Pásztor Erzsi korábban arról beszélt, hogy lánya segítsége nélkül a mindennapok is sokkal nehezebbek lennének számára. Ez az elmúlt időszakban különösen felértékelődött, hiszen a műtét és a lábadozás után nem volt könnyű visszanyernie korábbi erejét.
A 90. születésnapján ezért nem egy újabb nagy szakmai sikert vagy különleges elismerést nevezett meg legfontosabb kívánságaként. Sokkal egyszerűbb dolgokra vágyik: szeretné, ha ő nem lenne beteg, és ha lánya, valamint unokái egészségesek lennének. A kívánságai között nincs szó új szerepekről, hosszú munkáról vagy nagy tervekről. Inkább az élet nyugodtabb, emberibb oldalára helyeződött a hangsúly.
És végül elhangzott az a mondat is, amely talán mindennél pontosabban összefoglalja, hogyan tekint most az életére. Pásztor Erzsi azt kívánta, hogy „szépen fejeződjön be az életem”. A mondat első hallásra szomorúnak tűnhet, de az interjú teljes összefüggésében inkább egy idős művész őszinte számvetéseként értelmezhető. Kilencven év, több évtizednyi színpadi munka, betegségek, veszteségek, családi örömök, közönségszeretet és egy most lezáruló szakmai korszak áll mögötte.
Pásztor Erzsi története ezen a ponton nem a színpadon folytatódik tovább, hanem egy csendesebb életszakaszban. A róla szóló könyv, a Tolnay Klári Emlékházban készülő életmű-kiállítás és a kilencvenedik születésnap körüli ünnepségek mind azt mutatják, hogy a pályája lezárása nem jelenti azt, hogy eltűnne a közönség életéből. Éppen ellenkezőleg: az elmúlt évtizedek szerepei, történetei és emlékei továbbra is vele maradnak.
A mostani kívánságában pedig talán éppen ez a legfontosabb: Pásztor Erzsi már nem a színpadon szeretné bizonyítani, hogy mire képes. Kilencvenévesen inkább azt szeretné, hogy a hátralévő időben szerettei közelében, lehetőleg egészségben és békében élhessen. Az elmúlt hónapok nehézségei után ez számára többet jelenthet bármilyen újabb szerepnél. Az életműve már mögötte van, a közönség szeretete pedig vele marad.
