Megrendítő pillanatoknak adott otthont a Groupama Aréna szeptember 21-én, ahol családtagjai, egykori játékostársai, barátai, sportvezetők és szurkolók vettek végső búcsút Martos Győzőtől. A Ferencváros és a magyar válogatott egykori kiváló hátvédje szeptember 3-án, életének 77. évében hunyt el. A búcsúztatón sokan személyesen szerették volna leróni kegyeletüket a klub legendája előtt.
A szertartás helyszíne különösen beszédes volt: Martos Győző életének jelentős részét a Ferencvároshoz kötötte, ezért a Groupama Aréna falai között emlékeztek meg róla. A gyászolók szinte teljesen megtöltötték a létesítmény földszinti auláját. A családtagok mellett számos korábbi csapattárs, ellenfél, barát, egykori sportoló és szurkoló is jelen volt.
A búcsúztatón több olyan ismert sportember is megjelent, akik hosszú éveken keresztül ismerték Martost. Ott volt többek között Nyilasi Tibor, Lipcsei Péter, Mucha József, Baumgartner Zsolt, László Csaba és Kubatov Gábor is. A Blikk helyszíni beszámolója szerint a megjelentek közül többen könnyek között búcsúztak az egykori futballistától, és sokan egy-egy szál virággal rótták le kegyeletüket.
A Ferencváros elnöke, Kubatov Gábor is megemlékezett az egykori hátvédről. Beszédében felidézte Martos Győző pályafutásának legfontosabb eredményeit, köztük a bajnoki címet, a négy Magyar Kupa-győzelmet és az 1975-ös KEK-döntőt. A klub vezetője ugyanakkor nem csupán a futballeredményekről beszélt, hanem arról az útról is, amelynek során Martos gyerekkori álma valósággá vált: a Ferencváros játékosa lehetett.
Martos Győző saját nevelésű ferencvárosi játékos volt. 1971-ben mutatkozott be az első csapatban, és nyolc idényen keresztül szerepelt az NB I-ben. A Fradi kötelékében összesen 346 mérkőzésen lépett pályára, ebből a bajnokságban 202 találkozón szerepelt. A klubbal magyar bajnoki címet és négy Magyar Kupa-aranyérmet nyert. 1981-ben a Ferencváros örökös bajnoka lett.
Pályafutásának egyik legemlékezetesebb állomása az 1975-ös KEK-szereplés volt. A Ferencváros egészen a döntőig jutott, ahol a Dinamo Kijevvel találkozott. Martos Győző azon a legendás menetelésen is a csapat tagja volt. Később külföldön is folytatta pályafutását: Belgiumban a Waterschei játékosaként 1982-ben Belga Kupát nyert.
A válogatott mezét 34 alkalommal ölthette magára. Martos 1977 és 1983 között szerepelt a nemzeti csapatban, és két világbajnokságon is képviselhette Magyarországot: az 1978-as argentínai, valamint az 1982-es spanyolországi tornán. Ez a pályafutás egyik fontos része volt, amely tovább emelte a nevét a magyar futball történetében.
Nem véletlen, hogy a búcsúztatón többen is hangsúlyozták: Martos Győző jelentősége nem csupán a megszerzett trófeákban mérhető. A Ferencváros hivatalos megemlékezése szerint példaképpé nem kizárólag az eredményei miatt vált. A klub vezetése azt az utat is kiemelte, amelyet bejárt, és amelynek során a lelátón szurkoló ferencvárosi kisfiúból a szeretett klub bajnok futballistája lett.
A megemlékezésen a Magyar Labdarúgó Szövetség részéről Vági Márton főtitkár búcsúzott, a család nevében pedig Martos András emlékezett meg róla. Sipos Jenő, az MLSZ korábbi szóvivője szintén a búcsúztató egyik megszólalója volt. A megemlékezésekben egy olyan sportember képe rajzolódott ki, aki a pályán és azon kívül is maradandó nyomot hagyott maga után.
A búcsúztatón egy régi történet is előkerült, amely jól mutatta Martos személyiségének játékos oldalát. Vági Márton felidézte Dalnoki Jenő egykori tréfás megjegyzését, amelyben az edző humorosan adott tanácsot a hátvédnek arra az esetre, ha egy támadás során egészen az ellenfél alapvonaláig jutna. A történet szerint Martos vevő volt az ilyen tréfákra akkor is, amikor éppen ő volt a poén célpontja.
Szóba került Martos Győző 70. születésnapja is, amelyen Nyilasi Tibor felolvasta Oleg Blohin, a szovjet válogatott egykori legendájának levelét. Blohin az 1977-es Magyarország–Szovjetunió világbajnoki selejtező kapcsán elismerte, hogy Martos mellett nehezen tudott érvényesülni. Ez a történet több évtizeddel később is jól érzékeltette, milyen ellenfélnek számított a pályán.
Martos Győző a futballpályafutása lezárása után sem szakadt el a sportágtól. Sportvezetőként is dolgozott, 1984 és 1991 között a Volán SC ügyvezető elnöke, később a Budapesti Labdarúgó-szövetség elnöke, majd a Volán FC elnöke volt. Az MLSZ szövetségi ellenőreként is hosszú éveken keresztül dolgozott, így a magyar futball életében játékosként és sportvezetőként egyaránt jelen maradt.
A Ferencváros és az MLSZ is saját halottjának tekinti Martos Győzőt. A búcsúztatón elhangzott beszédekből és a jelenlévők névsorából is látszott, hogy nem csupán egy egykori futballistától búcsúztak, hanem egy olyan embertől, aki évtizedeken át része volt a magyar labdarúgásnak.
A végső nyugalomra helyezésre a Belvárosi Szent Anna-templom altemplomában került sor. A Groupama Arénában tartott búcsúztatás pedig egyben lehetőséget adott arra, hogy azok is személyesen elköszönjenek, akik pályafutása különböző időszakaiban kerültek kapcsolatba vele.
A szertartásról készült fotókon egymás mellett láthatók az egykori játékostársak, sportvezetők, barátok és szurkolók. A képek egyszerre idézik fel Martos Győző gazdag sportpályafutását és azt a közösséget, amelynek évtizedeken keresztül meghatározó alakja volt. A Fradi legendájától most már csak emlékei között búcsúzhattak el azok, akik ismerték, szerették vagy játékosként követhették pályafutását.
