Felföldi József hetvenéves lett, és ebből az alkalomból különleges betekintést engedett az életébe. A debreceni üzletember neve ma elsősorban a Quick Milk „varázsszívószál” révén ismert, ám az út, amely a nemzetközi sikerekig vezetett, korántsem volt egyenes. Gyerekként már megtapasztalta az üzlet világát, később súlyos sérülés érte, majd egymás után kereste azokat a lehetőségeket, amelyekből megélhetést és később komoly vállalkozást építhetett.
A 24.hu-nak adott nagyinterjúban Felföldi József nemcsak a vállalkozásairól beszélt, hanem arról a családi háttérről is, amely szerinte meghatározta a gondolkodását. Édesapja már a Rákosi- és Kádár-rendszer idején is sikeres kereskedő volt. A férfi úgy látta meg a lehetőségeket, hogy közben pontosan érzékelte, miből van hiány, és azt is tudta, hogyan lehet kiszolgálni a keresletet.
Felföldi József szerint édesapja nem politizált, hanem elsősorban a családjának akart biztos életet teremteni. A mezőgazdasági kereskedelemben dolgozott, többek között nagy mennyiségű burgonyát értékesített az ország különböző részein. Fia számára ez már gyermekkorában megmutatta, hogy az üzletben nem feltétlenül az induló helyzet számít, hanem az, hogy valaki felismeri-e a lehetőségeket.
József maga is egészen fiatalon kezdett pénzt keresni. Elmondása szerint hatodikos korában már saját üzleti ötlete támadt. Abban az időben a farmernadrág rendkívül keresett volt, miközben Magyarországon nehéz volt hozzájutni. Ő ezért a jugoszláv határ közelében próbált farmereket beszerezni, majd Debrecenben értékesítette őket.
A vállalkozó visszaemlékezése szerint ebből hetente több ezer forintot is megkeresett. Ez akkoriban jelentős összegnek számított, hiszen egy felnőtt havi keresete is csak néhány ezer forint körül alakult. Felföldi történeteiből jól látszik, hogy az üzleti gondolkodás már egészen fiatalon kialakult benne.
Nem sokkal később azonban olyan esemény következett az életében, amely teljesen más irányba terelte. Tizenöt éves volt, amikor egy januári napon a debreceni nagyállomás környékén sétált. Hógolyózó fiatalok között haladt, amikor hirtelen hatalmas ütést érzett az arcán. A szeme súlyosan megsérült, és kórházba került.
A mai napig nem tudja pontosan, hogyan történt a baleset. Azt sem tudta egyértelműen megmondani, hogy a szemét egy hógolyóba gyúrt csapágygolyó találta-e el, vagy csúzlival lőtték ki. A sérülés következtében azonban elveszítette a bal szemét.
A történtek különösen azért viselték meg, mert Felföldi József akkoriban színész szeretett volna lenni. A sérülés után azonban úgy érezte, hogy erről az álmáról végleg le kell mondania. A kórházban a nővére gitárt és könyveket vitt neki, ő pedig zenélni és verseket írni kezdett.
A nehéz időszakban azonban nem minden alakult ilyen rendezett módon. Saját visszaemlékezése szerint egy ideig az ivásba, a cigarettázásba és a kicsapongó életbe menekült. Később azonban sikerült más irányt találnia magának.
A tanulást sem hagyta teljesen maga mögött. Vendéglátóipari iskolába járt, bár sajátos humorral úgy fogalmazott, hogy nem feltétlenül tanult ott, inkább csak odajárt. A vizsgáján is olyan helyzetbe került, amely jól megmutatta a személyiségét.
A felszolgálói vizsgán ételneveket kellett volna ismertetnie, többek között a hollandi mártást és a cordon bleu-t. Saját elmondása szerint azonban egyik ételről sem tudott érdemben beszélni. Ehelyett egy teljesen más választ adott a vizsgabizottságnak: azt fejtegette, hogy egy külföldi vendégnek inkább magyar ételeket ajánlana.
A történet végül számára kedvezően alakult. A vizsgabizottság elnöke a válasz szabálytalansága ellenére értékelte, ahogy Felföldi kivágta magát a helyzetből, és kegyelemkettest kapott. Az üzletember számára ebből egy életre szóló tanulság maradt: nem szabad feladni.
A következő években Felföldi József újabb és újabb üzleti lehetőségeket keresett. A farmernadrágok után más termékekkel is foglalkozott, és egy olyan időszakban is próbált üzletet építeni, amikor egy-egy hiánycikk komoly lehetőséget jelenthetett annak, aki hozzá tudott férni.
Később fogamzásgátlóval is kereskedett, amikor Romániában Ceaușescu rendszere betiltotta a fogamzásgátlást. Felföldi visszaemlékezése szerint az erdélyi igényeket próbálta kiszolgálni, miközben tisztában volt azzal, hogy az üzlet komoly kockázattal jár.
Az üzletember pályája végül az édességiparban teljesedett ki. Legismertebb terméke a Quick Milk lett, amely egy ízesített drazséval töltött szívószál. A különleges terméket tejjel használják: a folyadék áthalad a szívószálon, miközben feloldja az ízesítő drazsét, így egészen más élményt ad, mint egy hagyományos pohár tej.
A termék nemcsak Magyarországon vált ismertté. A debreceni gyárból a világ több pontjára is szállítottak belőle, a távol-keleti piacoktól egészen a tengerentúlig. Felföldi arról is mesélt, hogy előfordult: japán cserediákok Debrecenben a város látnivalói közül éppen a Quick Milk gyárát szerették volna meglátogatni. Egy másik alkalommal pedig német rendőrök kértek tőle közös fényképet, amikor megtudták, hogy az autóján található „CANDY” rendszám az édességgyártására utal.
A vállalkozói sikerek mellett Felföldi József más területeken is aktív maradt. A 24.hu-nak arról beszélt, hogy amikor éppen nem dolgozik, alkot. Zenét, prózát és verseket ír, és úgy érzi, valamilyen küldetése is van.
Életútjában így különös módon kapcsolódik össze az üzlet és a művészet. Fiatalkori színészi álma a súlyos sérülés miatt szertefoszlott, de a kreativitást később sem engedte el. A zenélés, az írás és a vers számára továbbra is fontos része az életének.
Felföldi József története ugyanakkor nem egyetlen termékről vagy üzleti sikerről szól. A visszaemlékezéseiből egy olyan életút rajzolódik ki, amelyben a nehéz helyzetek és a váratlan fordulatok újabb lehetőségeket hoztak. Gyermekként a családi üzlet mellett tanult kereskedni, tinédzserként súlyos sérülést szenvedett, később pedig számtalan különböző üzleti területen próbálta ki magát.
A hetvenedik születésnapján adott interjúban éppen ezért nem csupán a milliárdos üzletember képe rajzolódik ki. Felföldi József egy olyan ember történetét mesélte el, aki saját bevallása szerint többször került nehéz helyzetbe, mégis mindig megpróbált továbbmenni. A legfontosabb tanulság, amelyet saját életéből megőrzött, egyszerűen fogalmazható meg: akkor sem szabad feladni, amikor úgy tűnik, hogy nincs tovább.
