Szomorú hírt közölt a Játékszín: 73 éves korában váratlanul elhunyt Krsztovics Sándor, a színház színpadmestere és szcenikusa. A szakember több mint öt évtizeden át dolgozott a magyar színházi életben, a Játékszín közösségének pedig a kezdetektől meghatározó tagja volt. Halálhírét Bank Tamás, a teátrum igazgatója és a színház közössége szeptember 28-án osztotta meg.
Krsztovics Sándor távozása különösen nagy veszteség a Játékszín számára, hiszen nem csupán egy tapasztalt háttérszakembertől búcsúznak. Olyan kollégát gyászolnak, aki évtizedeken keresztül fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy az előadások létrejöhessenek, és a színházi produkciók az ország különböző pontjaira is eljuthassanak.
A Játékszín vezetése a közösségi oldalán megható szavakkal emlékezett meg róla. Bank Tamás szerint Krsztovics Sándor a kezdetektől velük volt, és több mint ötven év színházi tapasztalatát állította a teátrum szolgálatába. A színház igazgatója kiemelte szakmai tudását, munkabírását és emberségét is.
A szakember pályája még 1969-ben kezdődött a Déryné Színházban, ahol díszítőként dolgozott. Később színpadmesterként és szcenikusként folytatta pályafutását, és több színházi intézményben is megfordult. Munkáját számos produkcióban lehetett megtalálni, még akkor is, ha a közönség számára az ilyen szakemberek neve gyakran kevésbé ismert, mint a színpadon szereplő színészeké.
Pedig egy színházi előadás megszületéséhez a háttérben dolgozó szakemberek munkája nélkülözhetetlen. A díszletek, a színpadtechnika és az előadás megfelelő lebonyolítása mind olyan terület, amely komoly tapasztalatot és pontos együttműködést kíván. Krsztovics Sándor több évtizeden keresztül ezen a területen dolgozott.
A Játékszín alapítása óta a társulat és a színház csapatának tagja volt. Bár több mint tíz évvel ezelőtt nyugdíjba vonult, a munkával nem szakított teljesen. Továbbra is aktívan segítette az előadásokat és a vendégjátékokat, így a kollégái számára továbbra is fontos része maradt a mindennapi színházi életnek.
Krsztovics Sándor munkáját az elmúlt években több rangos elismeréssel is jutalmazták. 2025-ben ő vehette át elsőként a Játékszín Életműdíját. Az intézmény ezzel a hosszú évtizedeken át végzett szakmai munkáját és a színház iránti elkötelezettségét ismerte el.
A pályafutása végén újabb jelentős szakmai elismerés érte. 2026-ban Magyar Arany Érdemkeresztet kapott. A hivatalos indoklás szerint a kitüntetéssel a színpad iránti szenvedélyes szeretettel, folyamatos megújulással és kíváncsisággal végzett, magas színvonalú szakmai munkáját ismerték el.
A kitüntetés különösen fontos visszajelzés lehetett egy olyan szakember számára, aki pályája nagy részét nem a reflektorfényben töltötte. A közönség elsősorban a színészeket látja, miközben egy előadás mögött számtalan olyan ember dolgozik, akinek a neve ritkán kerül címlapokra. Krsztovics Sándor esetében azonban több évtized munkája után a szakmai közeg egyértelműen jelezte, mennyire fontos szerepet töltött be a színházi világban.
A Játékszín közleménye szerint személyisége miatt is nagy szeretet övezte. Kollégái kedves emberként emlékeznek rá, aki nemcsak szakmai tudásával, hanem a színház iránti szeretetével és elkötelezettségével is kivívta a körülötte dolgozók tiszteletét. A teátrum szerint hiánya hatalmas űrt hagy maga után.
A halálhír azért is megrendítő, mert Krsztovics Sándor egészen hosszú időn át aktív kapcsolatban maradt a szakmával. Az elmúlt évtizedekben számtalan előadás létrejöttében vett részt, és munkája több különböző színház produkcióihoz is kapcsolódott. A Pécsi Nemzeti Színház adatbázisában többek között díszlettervezői, díszlet- és szcenikai munkái is szerepelnek.
Pályafutásának gazdagságát jól mutatja, hogy olyan produkciókban is közreműködött, mint az Angyali show, Az angyalok nem sírnak, a Bob herceg, az Antigoné, a Kakukkfészek, az Indul a bakterház, a Macskajáték vagy A padlás. Ezek a munkák különböző korszakokhoz és különböző színházi műhelyekhez kötődtek, Krsztovics Sándor neve pedig hosszú időn keresztül ott volt a háttérben dolgozó alkotók között.
A mostani búcsú ezért egy több mint fél évszázados pályafutás lezárását is jelenti. Krsztovics Sándor 1969-ben kezdett dolgozni a színházi szakmában, és egészen az utolsó éveiig megmaradt a színház közelében. A Játékszínnél betöltött szerepe pedig különösen hosszú időszakot ölelt fel, hiszen az intézmény alapítása óta a közösséghez tartozott.
A teátrum közlése szerint Krsztovics Sándort saját halottjának tekinti. Ez a gesztus is jelzi, milyen szoros kapcsolat alakult ki közte és a Játékszín közössége között az évtizedek során. A színház munkatársai most egy olyan kollégától és baráttól búcsúznak, akinek a munkája sok esetben láthatatlan maradt a nézők előtt, eredménye azonban ott volt minden sikeresen megvalósuló előadás mögött.
A Játékszín búcsújában külön hangsúlyt kapott az a gondolat, hogy Krsztovics Sándor tudására, munkájára és emberségére mindig számíthattak. Egy több évtizedes pályafutás esetében ezek nem pusztán szakmai érdemek: a színházi közösségekben az együtt töltött évek és a közösen létrehozott előadások olyan kapcsolatokat teremtenek, amelyek egy-egy kolléga távozásával egyik napról a másikra nem tűnnek el.
Krsztovics Sándor életének utolsó szakaszában is fontos maradt számára a színház. Nyugdíjba vonulása után sem fordított teljesen hátat annak a világnak, amelyben fiatalon elkezdte a munkát. Továbbra is részt vett előadások és vendégjátékok megvalósításában, így a Játékszín munkatársai az utóbbi években is számíthattak tapasztalatára.
Halálának körülményeiről a színház nem közölt részletes információkat, és a nyilvánosságra került beszámolók sem számolnak be konkrét betegségről vagy más okról. Annyi biztos, hogy Krsztovics Sándor 73 éves korában, váratlanul hunyt el. A gyászhírt szeptember 28-án közölték, másnap pedig a magyar sajtó is beszámolt a színházi szakember haláláról.
A Játékszín közössége számára most egy olyan ember emléke marad, aki több mint ötven éven keresztül dolgozott a magyar színházért. Nem a színpad közepén állt, mégis nélkülözhetetlen része volt annak a világnak, amelyet a nézők esténként a függöny felgördülése után látnak.
Krsztovics Sándor pályáját rangos szakmai és állami elismerések koronázták meg, köztük a Játékszín első Életműdíja és a Magyar Arany Érdemkereszt. Most pedig azok búcsúznak tőle, akik hosszú éveken át vele együtt dolgoztak a színfalak mögött. A Játékszín számára egy korszak is lezárult: egy olyan szakember távozott, akinek több mint fél évszázados tapasztalata és személyisége szorosan összefonódott a magyar színházi élettel.
