Oszter Alexandra számára különösen nehéz időszak kezdődött, miután augusztusban elvesztette édesanyját, Failoni Donatella zongoraművészt. A színésznő néhány héttel édesanyja halála után, annak születésnapján újra megszólalt a veszteségről, és őszintén beszélt arról, hogyan próbálja feldolgozni a gyászt. Mint mondta, nehéz számára elfogadni, hogy az édesanyja már nincs többé.
Failoni Donatella augusztus 23-án, 79 éves korában hunyt el, mindössze néhány nappal a 80. születésnapja előtt. Halálhírét lánya jelentette be. Alexandra akkor egy személyes üzenetben búcsúzott tőle, amelyben arról írt, hogy édesanyjától kapta az élet legnagyobb ajándékát, és hogy kivételes művészként hosszú éveken keresztül ajándékozta meg zongorajátékával a közönséget Magyarországon és külföldön egyaránt.
A veszteség azért is különösen súlyos Alexandra számára, mert édesapját, Oszter Sándort már korábban elveszítette. A népszerű színész 2021 októberében, 73 éves korában halt meg. Így néhány év alatt mindkét szülőjétől búcsút kellett vennie.
Most, édesanyja születésnapján Alexandra ismét kamerát ragadott, és megosztotta követőivel, mi zajlik benne. Nem próbálta elrejteni a fájdalmát, és nem is keresett különleges szavakat arra, amit érez.
„Édesanyám születésnapja van. Nem is tudom, mit mondhatnék, pár napja elment. Nehéz a levegő. Nehéz elviselni azt, hogy nincs többé” – mondta a videóban.
A színésznő számára a festés jelent most kapaszkodót. Elmondása szerint így próbálja kiadni magából mindazt, ami benne van. A művészet nem először játszik fontos szerepet az életében, ezúttal azonban egészen más jelentőséget kapott: a gyász feldolgozásának egyik eszközévé vált.
„Mi mást tennék, mint hogy festek és kiadom magamból mindazt, ami bennem van” – fogalmazott Alexandra. Arról is beszélt, hogy szülei tovább élnek benne, hiszen rengeteg szépre és jóra tanították őt.
A színésznő nemcsak édesanyját veszítette el, hanem egy olyan művészt is gyászol, akinek egész életét átszőtte a zene. Failoni Donatella nemzetközileg is ismert zongoraművész volt, és Alexandra szerint olyan kivételes tudást és kulturális örökséget hagyott maga után, amelyet szeretne továbbvinni.
A lánya korábbi visszaemlékezéseiből az is kiderült, hogy Donatella még idős korában is rendkívül sokat gyakorolt. Alexandra az Origónak arról beszélt, hogy édesanyja egészen addig napi öt-hat órát ült a zongoránál, amíg az ereje engedte.
Az utolsó hónapok azonban már nagyon nehezek voltak. Alexandra korábban arról beszélt, hogy édesanyja állapota fokozatosan romlott, egy idő után már felkelni sem tudott az ágyból. A színésznő akkor azt mondta, hogy újabb és újabb problémák jelentkeztek, miközben ő szerette volna orvoshoz vinni édesanyját, Donatella azonban nem mindig engedett a vizsgálatoknak.
Alexandra az utolsó időszakban mindennap mellette volt. Később arról is beszélt, hogy nem tartotta megfelelő megoldásnak, hogy édesanyját idősotthonba vagy más intézménybe helyezze. Úgy érezte, a legtöbb, amit adhat neki, az, ha otthon maradhat, a megszokott környezetében, és nincs egyedül.
„A legtöbb, amit adhatok, az az, hogy mellette vagyok, és az, hogy ne érezze magát egyedül: hogy beszélgetek vele, hogy megpuszilom, megölelem és megfogom a kezét” – idézte korábbi vallomását az Origo.
Alexandra később azt is hangsúlyozta, hogy kívülről senki nem láthatja teljes egészében, milyen volt az édesanyja élete, és milyen nehézségekkel kellett szembenézniük az utolsó időszakban. Szerinte a méltó búcsú egyik legfontosabb része az volt, hogy Donatella szerettei körében maradhasson.
A színésznő számára a gyász mellett az is fontos lett, hogy megőrizze édesanyja emlékét. Már a halála után arról beszélt, hogy szeretné megírni Failoni Donatella életének történetét, valamint megőrizni azokat az írásokat és emlékeket, amelyekből jobban megismerhető az a rendkívüli életút, amelyet édesanyja maga mögött hagyott.
Failoni Donatella élete valóban különleges volt. Édesapja Sergio Failoni olasz karmester, édesanyja pedig magyar balettművész volt. Már gyermekként a nemzetközi zenei élet jelentős alakjai vették körül. Lánya visszaemlékezése szerint többek között Arturo Toscanini és Maria Callas neve is kapcsolódott családjuk történetéhez.
A zongoraművésznő később maga is jelentős karriert épített. Több nyelven beszélt, a világ számos pontján megfordult, és a Magyar Állami Operaházban is vezetői feladatokat látott el. Alexandra ezért nemcsak édesanyját, hanem egy rendkívüli művészi örökség őrzőjét is elveszítette.
A gyász azonban most még nagyon friss. Alexandra szeptemberben arról beszélt, hogy a festés segít neki abban, hogy valamilyen formában feldolgozza a veszteséget. Nem próbál úgy tenni, mintha már túl lenne rajta. Inkább megpróbálja a művészeten keresztül kifejezni azt, amit szavakkal nehezen tud megfogalmazni.
Különösen fájdalmas lehet számára az is, hogy édesanyja születésnapja már nélküle érkezett el. A korábbi években ez a nap még az ünneplésről szólt, idén azonban Alexandra már csak emlékezni tudott.
„Bennem ők élnek tovább” – mondta, utalva arra, hogy mindaz, amit szüleitől kapott, továbbra is része marad az életének. Úgy fogalmazott, hogy olyan dolgokat tanult tőlük, amelyek kiváltságos helyzetbe hozták, és hogy mindketten értékes nyomokat hagytak a világban.
Alexandra azt is elmondta, hogy ő maga is szeretne hasonló módon nyomot hagyni maga után. Nem állítja, hogy ez könnyű feladat lenne, de édesanyja és édesapja öröksége számára egyfajta felelősséget is jelent.
„Én is erre törekszem, aztán vagy sikerül, vagy nem sikerül” – fogalmazott.
A színésznő számára most tehát egyszerre van jelen a veszteség és az örökség. Édesanyja már nincs mellette, de a tőle kapott tudás, emlékek és művészet továbbra is vele maradnak. Alexandra pedig a jelek szerint ezt az örökséget nemcsak megőrizni szeretné, hanem saját munkáján és festményein keresztül tovább is vinni.
Failoni Donatella temetésének időpontját Alexandra szeptemberben szintén nyilvánosságra hozta. A gyászjelentés szerint 2026. október 16-án 14 óra 30 perckor vesznek végső búcsút tőle a Farkasréti temetőben.
A búcsú előtt Alexandra még egy fontos dolgot szeretne megőrizni: édesanyja történetét. Azt az életet, amelyben a zene, a művészet, az elegancia és a család egyaránt meghatározó szerepet kapott. Miközben a saját gyászával küzd, már azon is dolgozik, hogy Failoni Donatella emléke ne csupán néhány újságcikkben és fényképen maradjon fenn.
Most azonban még elsősorban lánya és gyászoló emberként beszél róla. A veszteség friss, és ahogy Alexandra vallomásából is kiderül, egyelőre nehéz számára megszokni a gondolatot, hogy édesanyja többé nem lép be az ajtón, nem ül a zongorához, és nem lehet vele beszélni.
A fájdalom mellett azonban ott vannak azok az emlékek is, amelyeket senki nem vehet el tőle. Alexandra számára ezek jelentik azt a kapcsolatot, amely a halál után is megmaradt. És miközben most festéssel próbálja kiadni magából a gyászt, egyre világosabbá válik, hogy szülei művészi és emberi öröksége továbbra is fontos része lesz az életének.
