Pásztor Erzsi kilencvenedik születésnapja alkalmából olyan történetek kerültek ismét a figyelem középpontjába, amelyekről a színésznő korábban sem mindig beszélt nyilvánosan. A legendás magyar színésznő életéről 2026-ban életrajzi kötet jelent meg, amelyben nemcsak a színpadon eltöltött több mint hat évtizedről mesél, hanem a fájdalmasabb emlékekről, csalódásokról, mellőzöttségről és a pálya nehézségeiről is.
A könyv címe „Mégiscsak színésznő vagyok – Pásztor Erzsi élete, ahogy ő meséli”, és már a megszületésének története is különleges. Lakner Zoltán és Reznák Gábor hónapokon keresztül beszélgettek a művésznővel, összesen mintegy hatvan órányi felvétel készült. Ezekből állt össze az a kötet, amelyben Pásztor Erzsi saját szemszögéből idézi fel kilenc évtized legfontosabb állomásait.
A színésznő azonban már a közös munka elején világossá tette, hogy nem egy idealizált élettörténetet szeretne. Nem akarta, hogy a könyv csupán sikerekről, tapsról és szép emlékekről szóljon. Azt szerette volna, ha az olvasó a nehézségekkel együtt ismerheti meg őt.
Ez azért különösen érdekes, mert Pásztor Erzsi pályája valóban rendkívül hosszú és gazdag. Több mint százhúsz színpadi szerep és hetvennél is több filmes alakítás kapcsolódik a nevéhez. A közönség olyan emlékezetes szerepekből ismerheti, mint a „Veri az ördög a feleségét” Kajtárnéja, az „Angi Vera” Traján Annája, vagy éppen Janka néni a „Szomszédok” című sorozatból. A „Csengetett, Mylord?” magyar változatában Mrs. Lipton hangját is ő adta.
A hatalmas sikerek mögött azonban egyáltalán nem volt mindig könnyű élet.
Pásztor Erzsi korábban már arról is beszélt, hogy pályája során komoly megaláztatások érték. Egy 2024-es interjúban elmondta, hogy a humor és az önirónia számára nem egyszerűen egy személyiségjegy volt, hanem valami, ami segített átvészelni a keserűbb időszakokat. A színésznő szerint olyan fájdalmas emlékeket is képes volt később humorral elmesélni, amelyek annak idején egyáltalán nem voltak viccesek.
A magánéletében is voltak nehéz fejezetek. Egy korábbi beszélgetésben nyíltan beszélt arról, hogy második házasságát az alkohol tette tönkre. Ez a vallomás azért is figyelemre méltó, mert Pásztor Erzsi hosszú időn keresztül elsősorban színésznőként volt jelen a nyilvánosság előtt, személyes kapcsolatairól pedig jóval kevesebbet osztott meg.
A színésznő egészségi problémái szintén egyre nagyobb szerepet kaptak az elmúlt években. 2026-ban több alkalommal is beszélt arról, hogy komoly fizikai megpróbáltatásokon ment keresztül. Egy négyórás életmentő műtéten esett át, korábban daganatos betegséggel is megküzdött, és jelentős súlyt veszített. A sok nehézség után mozgása bizonytalanná vált, ezért végül úgy döntött, hogy több mint hatvan év után visszavonul a színházi élettől.
A döntést azonban nem könnyű szívvel hozta meg.
„Vége, én befejeztem, mert fizikálisan nem tudom produkálni azt, amit szeretnék” – mondta 2026 augusztusában. Ugyanakkor hozzátette, hogy szellemileg továbbra is frissnek érzi magát. Egykori osztályfőnöke, Szinetár Miklós annak idején azt mondta neki, addig lesz a színpadon, amíg a feje és a lába bírja. Pásztor Erzsi szerint mostanra a lába mondta fel a szolgálatot, miközben az esze még mindig jól működik.
A visszavonulásról szóló döntés után mégis eljött egy különleges pillanat. Kilencvenedik születésnapján, szeptember 24-én ismét színpadra állt a Játékszínben, ahol kollégái és barátai köszöntötték. Az este számára különösen megható volt, hiszen tudta, hogy talán utoljára áll a közönség előtt.
„Nagyon megindító volt bemenni a színházba” – idézte fel később az estét. Azt is elárulta, hogy izgult, mert ezúttal nem egy szerepet kellett eljátszania: önmagát alakította a színpadon.
Mégis talán a legérdekesebb része az egész történetnek az, ahogyan Pásztor Erzsi a saját múltjára tekint. Kilencvenévesen sem akarja letagadni a rossz időszakokat. Inkább elfogadja őket az élete részeként.
A szeptemberi születésnapi interjúban arról beszélt, hogy az elmúlt évtizedek rengeteg mindenre megtanították. Azt mondta, ami rossz volt, azt igyekezett „kirázni magából”, és tudatosan arra törekedett, hogy ne azzal foglalkozzon, ami egykor bánatot okozott neki.
Talán ez az egyik legfontosabb titka annak, hogyan tudott ennyi mindenen keresztülmenni.
Nem felejtette el a fájdalmas dolgokat, de nem is engedte, hogy kizárólag ezek határozzák meg az életét.
A most megjelent életrajzi könyv éppen ezért lehet különösen fontos a rajongói számára. Pásztor Erzsi nemcsak a sikereiről mesél benne, hanem arról a világról is, amelyben fiatal színésznőként elindult. Felidézi a háborús gyermekkorát, az ötvenes évekbeli főiskolai éveket, a színházi pálya változásait, a rendszerváltást, valamint azokat a kollégákat és mestereket is, akik meghatározták az életét.
A történetek között vannak szép emlékek, de fájdalmas pillanatok is. És talán éppen ettől válik igazán személyessé a könyv.
Pásztor Erzsi ma már nem ugyanott tart, ahol néhány évvel ezelőtt. A színpadtól való visszavonulás komoly változás számára, hiszen korábban azt mondta: amikor színpadon van, akkor van értelme az életének.
A közönség azonban nem egyik napról a másikra felejti el azt a színésznőt, aki több generáció számára vált ismerős arccá és hanggá.
Kilencven év története most könyvben is ott marad. Nem tökéletesre csiszolva, nem kizárólag sikerekkel, hanem a csalódásokkal, fájdalmakkal, nehéz döntésekkel és azokkal a történetekkel együtt, amelyeket Pásztor Erzsi csak hosszú idő után osztott meg.
És talán éppen ez az, amit kevesen tudtak róla: a mindig erősnek és szókimondónak tűnő színésznő mögött egy olyan ember története húzódik meg, aki ugyanúgy megélt veszteségeket, csalódásokat és félelmeket, mint bárki más – csak megtanulta ezeket humorral, öniróniával és hihetetlen munkabírással túlélni.
