Amikor a Loupe Színházi Társulat két meghatározó arcáról, Lengyel Tamásról és Molnár Áronról beszélünk, sokaknak egy összetartó, több mint másfél évtizedes barátság és kreatív partnerség ugrik be – de ami ma már történelmi sikertörténetnek számít, egykor úgy kezdődött, mint egy igazi botrány a színház falai mögött. A közelmúltban ismét előkerült az a történet, amelyben Lengyel Tamás teljesen kiakadt Molnár Áronra, és határozottan kijelentette, hogy többé nem akar vele szóba állni – és ez a kijelentés sokkal drámaibb volt, mint azt valaha is sejthettük.
A sztori visszanyúlik egészen 2011 szeptemberéig, amikor Lengyel Tamás frissen csatlakozott a Vígszínház társulatához. Egy születésnapi összejövetel kavargó hangulatában találkoztak először Molnár Áronnal, aki készült egy aznap esti előadásra. Ám akkor még semmi sem utalt arra, hogy ebből a találkozásból egyszer majd erős kreatív szövetség és mély barátság születik majd. Lényegében az ital és az alkoholfogyasztás kérdése verte ki akkor a biztosítékot: amikor a büfében folyt a ivászat, Áron az előadás előtti felelősség miatt határozottan ellenezte azt.
A konfliktus annyira kiéleződött, hogy Lengyel Tamás úgy emlékszik vissza, szinte azonnal arra jutott: „soha többé nem fogok vele szóba állni”, és messziről elkerüli majd Molnárt. Ez a kijelentés akkor mindenki számára sokkoló volt, hiszen két fiatal tehetségről volt szó, akik ugyanabban a szakmában dolgoztak, és mégis első találkozásuk egy heves összetűzéssel ért véget.
A furcsa és feszültségekkel teli kezdet ellenére a történet egy váratlan fordulatot vett: az évek során a két színész rájött, hogy a kezdeti konfliktus nem gyengítette, hanem inkább elgondolkodtatta őket egymásról. Ahelyett, hogy a harag és a rossz érzések hosszú távon megmaradtak volna, a vita később egy beszélgetéshez és egy közös pohár borhoz vezetett, amely megalapozta a barátságukat. Ez a fordulat a színházi világban legendává vált, és mára a Loupe társulat egyik legfontosabb alapvetése lett.
Ma már senki sem gondolna vissza erre a történetre úgy, mint két elválaszthatatlan alkotótárs és barát első, drámai és konfliktusokkal teli találkozására. Az, hogy Lengyel Tamás és Molnár Áron együtt dolgoznak nap mint nap, nem csak a profi kapcsolatukról szól, hanem arról az útról is, amelyet a kezdeti összetűzéstől a hosszú távú barátságig megjártak.
