Negyed évszázada minden magyar lapos standnál sorok kígyóztak, amikor Zalatnay Cini 53 éves korában egy ikonikus, merész fotósorozattal robbant be a címlapokra – ez volt az a pillanat, amikor az énekesnő a Playboy hasábjain megmutatta bájait, és ezzel nemcsak rekord eladásokat ért el, hanem a közvéleményben is hatalmas visszhangot keltett. Most, 2026‑ban, Cini 25 év távlatából részletesen mesélt arról, hogyan zajlott ez a történelmi fotózás és milyen feltételeket szabott annak idején az aktfotókhoz.
Az egész történet egészen másként indult: az énekesnő eredetileg a saját könyvét, a „Vörös ágyasok” című fűszeres kötetet szerette volna reklámozni egy magazinban, ám a Playboy szerkesztősége másban látta a potenciált – Cini fizikai megjelenésében, nem pedig egy hagyományos promóciós megjelenésben. Ez a váratlan felkérés azonnal heves vívódást váltott ki belőle, hiszen olyan döntés elé került, ami erősen megkérdőjelezte saját komfortzónáját és közönsége szemében való megítélését.
Miután hosszú hónapokon át mérlegelte a lehetőséget – félt a kritikáktól, a környezete reakcióitól és attól, hogy mit szól majd a családja és a lányai barátai –, végül úgy döntött: belevág a fotózásba. De megkötések nélkül nem volt hajlandó vállalni: két szigorú feltételhez kötötte a részvételét. Az egyik legfontosabb volt számára, hogy a megjelenő képeken egyáltalán ne alkalmazzanak retusálást, hiszen nem akarta, hogy bármi torz képet adjon arról, ahogy valóban kinéz. A másik feltétel pedig az volt, hogy a fotózás minden egyes mozzanatát alaposan nyomon kövesse, beleértve az utómunkálatokat is – azt akarta, hogy semmi ne történjen az ő tudta nélkül.
A felkészülés sem volt éppen hétköznapi: a profin felszerelt stáb a Hajógyári‑szigeten települt ki, ahol két napon át megszakítás nélkül folyt a munka. Stylistok, sminkesek és fodrászok sora készült fel Cinit, miközben az izgalom és a feszültség csak nőtt. Cini később mosolyogva emlékezett vissza, hogy a félelmet és remegést részben pálinkával csillapította a fotózás előtt – olyan intenzív élmény volt számára a kamera előtt vetkőzni, amire addig még nem volt példa.
A végeredmény azonban mindent megérte: a képregényes siker három utánnyomást ért meg, és 90 ezer példányban fogyott el, ami óriási rekordnak számított a magyar piacon. A sorozat több mint 53 millió forint bevételt hozott a kiadás számára, és Cini is komoly részesedést kapott – a bevétel tíz százalékát, azaz több mint ötmillió forintot. A fotók iránti érdeklődés hatalmas volt: az emberek nemcsak vásárolták az újságot, hanem Cini koncertjein is gyakran emlegették az ikonikus kiadást.
Cini maga is elismerte: eleinte nem mert kimenni az utcára a fotók után, tartva a pletykáktól és a kritikáktól, ám a félelme alaptalannak bizonyult, hiszen a közönség mind szélesebb körben elismerte bátorságát és egyedi megjelenését. Most, negyed évszázaddal később, büszkén tekint vissza erre az időszakra – bár ma már nem vállalna hasonlóan merész fotózást, az az élmény és siker élénken él az emlékeiben, és a kultikus pillanat az egyik legizgalmasabb fejezet maradt az életében és a pályafutásában.
