A magyar rock and roll koronázatlan királya, Fenyő Miklós olyan titkokat osztott meg a múltból, amelyek évtizedek óta lázban tartják a rajongókat. A Hungária együttes körüli kultusz mit sem kopott az évek alatt, ám a zenekar sikereinek csúcsán bekövetkezett szakadások mögött húzódó emberi drámákról eddig csak keveset tudhattunk. Miklós most őszintén vallott arról a belső feszültségről, ami a tagok között feszült, és ami végül a legendás formáció széteséséhez vezetett. Elmondása szerint a népszerűség hatalmas teher volt, és a szakmai féltékenység, valamint az egók harca olyan mély árkokat ásott közéjük, amiket már nem lehetett betemetni.
A zenész részletesen felidézte azokat a pillanatokat, amikor a turnébuszban már tapintani lehetett a feszültséget. Bár a színpadon mindenki a tökéletes harmóniát látta, a függöny mögött komoly viták zajlottak az irányvonalról és a dalokról. Fenyő Miklós, aki mindig is a formáció motorja és vizionáriusa volt, nehezen viselte, ha valaki nem tartott vele abban a tempóban, amit ő diktált. A kreatív különbségek mellett a magánéleti válságok is bekúsztak a próbaterembe, és a barátságok lassan üzleti kapcsolattá silányultak, ami Miklós számára elfogadhatatlan volt.
A nosztalgikus visszaemlékezés során fény derült arra is, hogyan próbálták menteni a menthetőt az utolsó pillanatokban. Fenyő elárulta, hogy voltak kísérletek a békülésre, de a bizalom egyszeri megrendülése után már semmi nem volt a régi. A Hungária feloszlása nem egy hirtelen döntés, hanem egy hosszú és fájdalmas folyamat eredménye volt, amit a közönség elől igyekeztek eltitkolni, hogy megőrizzék a zenekar nimbuszát. A „jampi” életérzés nagykövete ma már emelt fővel beszél ezekről az időkről, de nem titkolja, hogy a sebek lassan gyógyultak be.
A jövővel kapcsolatban azonban Miklós bizakodó, hiszen a zene iránti imádata és a közönség szeretete ma is hajtja előre. Megtanulta értékelni a múlt tanulságait, és bár a Hungária klasszikus felállása már a történelem része, a dalok örökké élnek. Az énekes szerint a siker titka mindig is az őszinteség volt, még akkor is, ha ez az őszinteség néha fájdalmas szakításokkal járt együtt. A színpad számára ma is a szabadságot jelenti, ahol elfelejtheti a régi sérelmeket és újra azzá a fiatal sráccá válhat, aki meghódította az országot.
Ez a vallomás különleges betekintést enged egy olyan korszakba, amikor a zene még valóban sorsokat változtatott meg. Fenyő Miklós nem fél szembenézni a saját hibáival sem, és elismeri, hogy az ő keményfejűsége is hozzájárult a konfliktusokhoz. Ma már békében él önmagával és a múltjával, de a Hungária körüli titkok felfedése után a rajongók talán más szemmel hallgatják majd a régi nagy slágereket, tudva, mennyi könny és verejték száradt a flitteres zakók belsejében.
