A magyar irodalmi élet egyik legtekintélyesebb és egyben legzárkózottabb alakja, Nádas Péter olyan elemi erejű interjúban szólalt meg, amely alapjaiban rázta meg a kulturális közvéleményt. Az író, aki ritkán enged betekintést gondolataiba, most kendőzetlen őszinteséggel beszélt legújabb, Rémtörténetek című regénye kapcsán arról a fojtogató sötétségről, amely az emberi lelket és a társadalmat is képes teljesen felemészteni. A beszélgetés során felsejlettek a vidék rejtett, sokszor brutális történetei, ahol a babona, az ösztönök és a mindennapi kegyetlenség uralkodik, messze a városi értelmiség finomkodó világától.
Nádas nem finomkodott a szavakkal, amikor a jelenkor égető kérdéseire terelődött a szó. Az írófejedelem szerint a világot körbevevő politikai és háborús feszültségek nem csupán távoli események, hanem az emberi természetben mélyen gyökerező agresszió kivetülései. Saját alkotói folyamatáról mesélve elárulta, hogy a regény megírása közben szinte fizikai fájdalmat érzett a papírra vetett szörnyűségek miatt, mégis kötelességének érezte, hogy a legmélyebb emberi nyomorúságot is megmutassa. A falusi környezetben játszódó történetek mögött felsejlik egy egész ország traumája, ahol a múlt elfojtott bűnei mérgezik a jelent, és ahol senki sem menekülhet a saját sorsa elől.
Az interjú során Nádas Péter kitérő nélkül válaszolt a közéletet és a hatalmi játszmákat érintő felvetésekre is. Úgy látja, hogy a társadalom jelenlegi megosztottsága és a gyűlöletkeltés olyan mértéket öltött, amely már a józan észt veszélyezteti. Az író a saját elszigeteltségét, a világtól való elvonulását is egyfajta védekezési mechanizmusként írta le, amely lehetővé teszi számára, hogy távolságtartással, mégis kíméletlen pontossággal figyelje meg az emberi komédiát. Nem csupán egy könyvről van itt szó, hanem egyfajta vészjósló próféciáról, amellyel Nádas szembesíti az olvasót saját gyarlóságával és a civilizáció törékenységével.
Ez a vallomás több mint egy egyszerű beszélgetés egy íróval; ez egy segélykiáltás egy olyan embertől, aki évtizedek óta figyeli a magyar lelket. Nádas minden egyes mondata mögött feszültség vibrál, legyen szó a gyerekkori traumákról, a háború szorongató közelségéről vagy az irodalom szerepéről egy olyan világban, amely egyre kevesebb értéket tisztel. Aki hallotta vagy olvasta szavait, az tudja: az író most olyan mélységekbe vezette el a közönséget, ahonnan nincs egyszerű visszatérés, és ahol a rémtörténetek sajnos nem csak a könyvlapokon, hanem a valóságban is kísértenek.
