A Piramis és a Generál egykori legendás torka, Révész Sándor négy évvel a drámai sztrókja után megtörte a csendet, és olyan fájdalmas igazságot osztott meg a rajongókkal, amelyre senki sem volt felkészülve. Az énekes, akinek hangjáért egy ország rajongott évtizedeken át, most elismerte: a zene végleg elnémult a lelkében, és fizikai állapota miatt már soha többé nem léphet a mikrofon elé. Bár a külvilág felé derűt és békét sugároz, a színfalak mögött egy hatalmas küzdelem zajlik minden egyes lélegzetvételért és mozdulatért.
Révész őszintén mesélt arról a kudarccal felérő pillanatról, amikor kénytelen volt nemet mondani barátja, Demjén Ferenc meghívására. Rózsi és Presser Gábor mellett állhatott volna a színpadon december 30-án, hogy újra átéljék a régi idők dicsőségét, de a teste közbeszólt. „Nincs tüdőkapacitásom. Nem vagyok fekvőbeteg, de egy kitartott hangnál vagy bármilyen megpróbáltatásnál köhögési roham jön rám” – vallotta be megtörten a zenész, hozzátéve, hogy semmilyen zene vagy dallam nincs már a fejében, és vágyat sem érez az éneklés után. Az éneklés számára már csak a múlt egy darabja, amelyet el kellett engednie a túlélés érdekében.
A mindennapi élet is egyfajta „óriási bravúr” a legenda számára, aki egy alig húszfős mecseki faluban talált menedéket a világ zajától. Bár büszke rá, hogy tetőtől talpig egyedül le tud mosakodni, a jobb karja és lába mozgatása még mindig hatalmas kihívást jelent. A bot az állandó kísérője lett, amire minden egyes lépésnél szüksége van, hogy elkerülje a végzetes eleséseket. A sztrók árnyékában minden pillanat egy türelemjáték, ahol a legnagyobb ellenség a kapkodás és a bizonytalanság. Révész azonban nem hagyja, hogy a betegség teljesen maga alá gyűrje: sokat olvas, utazik, és próbálja megélni a „teljességet”, még ha az már nem is a dübörgő koncertekről és a vastapsról szól.
A zenész szerint a tanyasi nyugalom az, ami segít neki derűsen megélni ezt az állapotot. Miközben sorstársai gyakran kétségbeesve hívják fel panaszokkal, ő a békességet hirdeti, bár elismeri, hogy ez a küzdelem minden, csak nem egyszerű. Révész Sándor története ma már nem a sikerekről, hanem a méltóságteljes elfogadásról és a túlélésről szól. A hangja elcsuklott, a gitárja porosodik, de a tartása és az élni akarása továbbra is példaértékű marad mindazok számára, akik egykor érte őrjöngtek a nézőtéren.
