Korda György élete és pályafutása maga a megelevenedett magyar történelem, egy olyan hullámvasút, amely a második világháború borzalmaitól a legvidámabb barakk csillogásán át egészen a mai, digitális korig tart. A legendás táncdalénekes a 24.hu-nak adott rendkívüli nagyinterjújában őszintén vallott arról a harminc évvel ezelőtti bizonytalanságról, amikor sokan azt hitték, az ő ideje végleg lejárt. A rendszerváltás hajnalán a szakma és a közvélemény egy része elkönyvelte, hogy a Kádár-korszak ikonjai a múlt ködébe vésznek, de Korda nem hagyta magát. „Sokan várták a bukásomat, de én akkor is csak énekelni akartam” – emlékezett vissza a sorsfordító időkre.
A művész elárulta, hogy sikereinek titka nem csupán a hangjában, hanem a hihetetlen alkalmazkodóképességében rejlik. Miközben kortársai közül sokan képtelenek voltak feldolgozni a régi világ összeomlását, ő és Balázs Klári képesek voltak megújulni, és hidat verni a generációk közé. Ikonikus alakja nemcsak a színpadon, hanem a pókerasztalnál is megkerülhetetlenné vált, amivel egy teljesen új, fiatal bázist hódított meg. Az interjúban felidézte a gyerekkorát is, amikor Klein néven, a vészkorszak idején egy német tiszt könyörületén múlt az élete. Az a pillanat, amikor nem fért fel a halálba tartó teherautóra, örökre meghatározta a sorsát és a küzdeni akarását.
A magánélet árnyoldalairól is szokatlan nyíltsággal beszélt. Megrendítő vallomást tett külföldön élő lányáról, akivel évek óta megszakadt a kapcsolata. Ez a seb a mai napig nem gyógyult be a szívében, és bevallotta: talán nem volt mintaapa, de a mélységes csendet fájdalmasabbnak érzi bármilyen vitánál. Ugyanakkor a jelene a háláról szól. Korda szerint az, hogy ma is tízezrek éneklik vele a slágereit, egy olyan ajándék a sorstól, amiért minden áldozat megérte. Nem érdekli a politika, nem foglalkozik azzal, ki van hatalmon, ő csak a közönség szeretetéből táplálkozik, ami számára az egyetlen valódi valuta.
Harminc évvel a nagy változások után Korda György nemcsak egy túlélő, hanem a magyar szórakoztatóipar koronázatlan királya, aki bebizonyította, hogy a hitelesség és a profizmus minden politikai rendszert túlél. Az interjú végén nevetve jegyezte meg, hogy bár sokszor temették már a karrierjét, ő még mindig itt van, és amíg a lába bírja, a mikrofont sem teszi le. „Az én életem a bizonyíték arra, hogy a zene nem ismer határokat és korszakokat” – zárta gondolatait a legenda, akinek minden szava egy-egy fontos lecke a kitartásról és az életigenlésről.
