Soma Mamagesa sosem félt attól, hogy tabukat döntögessen, de legutóbbi megnyilatkozása minden eddiginél mélyebbre ásott a női lét legkiszolgáltatottabb rétegeibe. Az ország spirituális tanítója és művésznője egy olyan témát emelt be a közbeszédbe, amelyről a legtöbben még ma is csak suttogva mernek beszélni: a menstruációhoz kapcsolódó szisztematikus megaláztatásról és a női test természetes folyamatainak megbélyegzéséről. Soma nem csupán elméleti síkon közelítette meg a kérdést, hanem saját, fájdalmas tapasztalatait és a környezetében látott megrázó példákat is felelevenítette, amivel valóságos érzelmi cunamit indított el a közösségi médiában.
A művésznő kifejtette, hogy a társadalom évszázadok óta hordozza magával azt a mérgező örökséget, amely a női ciklust valami tisztátalannak vagy szégyellnivalónak állítja be. Soma szerint ez a fajta hozzáállás mély sebeket ejt a fiatal lányok önértékelésén, és olyan gátakat épít be a személyiségükbe, amelyek felnőttként is akadályozzák őket a testükkel való egészséges kapcsolódásban. Felidézett olyan pillanatokat, amikor a nőknek a legelemibb méltóságukért is meg kellett küzdeniük csak azért, mert éppen a havi ciklusuknál tartottak, és a környezetük gúnnyal vagy elutasítással reagált a természetes igényeikre.
A vallomás során Soma arra is rámutatott, hogy a megaláztatás nemcsak a szavak szintjén létezik, hanem a mindennapi helyzetekben is tetten érhető: a munkahelyeken, az iskolákban és sajnos olykor a családi fészek melegében is. Úgy véli, eljött az idő, hogy a nők visszavegyék a hatalmat a saját testük felett, és ne hagyják, hogy bárki is szégyenérzetet keltsen bennük. A spirituális tanító szerint a menstruáció nem egy eltitkolandó gyengeség, hanem a teremtő erő és a megújulás szimbóluma, amit ünnepelni kellene, nem pedig sötét titokként kezelni a zárt ajtók mögött.
A környezete és a rajongói vegyes, de többnyire támogató reakciókkal fogadták a kendőzetlen őszinteséget. Sokan hálájukat fejezték ki, amiért valaki végre néven nevezte a fájdalmukat és a megaláztatást, amit korábban senkivel nem mertek megosztani. Soma Mamagesa szavai azonban nemcsak a nőkhöz szóltak; egyfajta tükröt tartott a férfiak elé is, kérve őket a megértésre és a tiszteletre. A művésznő elszántabb, mint valaha: kijelentette, hogy addig fog beszélni ezekről a kínosnak tartott témákról, amíg a szégyen falai le nem omlanak, és minden nő emelt fővel, félelem nélkül élheti meg a saját természetét. Ez a küzdelem számára nem csupán egy aktuális téma, hanem küldetés, amely a következő generációk szabadságáról szól.
