Kelemen Anna ismét a figyelem középpontjába került egy korábbi, de máig sokat idézett megszólalása miatt, amelyben rendkívül egyenes hangon beszélt a róla kialakult képről és a nyilvánosság működéséről.
Az egykori playmate szerint az ismertség velejárója az, hogy az emberek folyamatosan próbálják értelmezni és újraértelmezni a személyét, sokszor olyan keretek között, amelyek nem feltétlenül fedik a valóságot. Elmondása szerint hosszú ideig kifejezetten megterhelő volt számára, hogy mások véleménye ennyire erősen alakította a róla alkotott képet.
A megszólalás egyik legtöbbet idézett mondata az volt, amikor úgy fogalmazott: „Rólam már nincs nagyon mit lerántani”. Ezzel arra utalt, hogy az évek során annyi minden megjelent róla különböző formákban, hogy szerinte már kevés olyan dolog maradt, ami meglepetést okozhatna a közönségnek.
A beszélgetésben hangsúlyosan megjelent az is, hogy a médiában kialakult szerep és a magánemberként megélt valóság sokszor élesen elválik egymástól. Kelemen Anna szerint ez a kettősség hosszú távon fárasztó tud lenni, mert a közönség gyakran csak egy kiragadott képet lát, miközben a teljes történet ennél összetettebb.
A nyilatkozatban az is visszaköszönt, hogy az ismertség nemcsak lehetőségeket, hanem folyamatos értelmezési kényszert is jelent. A róla szóló vélemények időről időre új formában térnek vissza, és sokszor függetlenednek az eredeti kontextustól.
Kelemen Anna szerint az évek során megtanulta kezelni ezt a helyzetet, és ma már inkább kívülről figyeli a róla szóló narratívákat, mintsem hogy azok határoznák meg az önképét. Úgy látja, hogy a közéleti jelenlét velejárója az állandó értelmezés, amelyet nem lehet teljesen kontrollálni.
A megszólalás így egyszerre lett önreflexió és egyfajta határhúzás is: jelzés arra, hogy a nyilvánosságban élő emberek története soha nem egyetlen verzióban létezik.
