Zalatnay Sarolta neve évtizedek óta összefonódik a magyar könnyűzene történetével, és pályafutása során számos legendás előadóval dolgozott együtt. Közülük különösen fontos helyet foglal el Máté Péter, akivel nemcsak közös színpadon álltak, hanem szakmailag is szoros kapcsolatban voltak. Az énekesnő évekkel ezelőtt egy olyan történetet is felidézett róla, amely egyszerre volt mulatságos és ijesztő, és amely jól megmutatta, milyen bohém embernek ismerte a legendás zenészt.
Zalatnay Sarolta és Máté Péter sokat dolgoztak együtt, több közös fellépés és alkotói kapcsolat is összekötötte őket. Az énekesnő később arról beszélt, hogy Máté Péterrel gördülékenyen ment a közös munka, és baráti viszonyt ápoltak. Egy alkalommal még közös dalszerzésbe is kezdtek, amelyből két ismert dal született: Zalatnay Sarolta „Mindig kell egy barát”, Máté Péter pedig „Azért vannak a jó barátok” című szerzeménye kapcsán dolgozott vele.
A két dal története különösen érdekes, mert nem egyszerűen két egymástól független szerzeményről volt szó. Zalatnay elmondása szerint ugyanabban az időszakban dolgoztak a dalokon, és a szövegeket úgy osztották el egymás között, hogy az adott dallamhoz azt használják, amelyik szerintük jobban illett hozzá. Ez a szakmai együttműködés később a színpadon is különleges formát öltött.
Zalatnay Sarolta rendszerint a műsora végére hagyta a „Mindig kell egy barát” című dalt. Ilyenkor Máté Péter gitárral csatlakozott hozzá, majd tovább énekelte a saját dalát, az „Azért vannak a jó barátok”-at. A közös produkció idővel afféle védjegyükké vált, és az énekesnő későbbi visszaemlékezései alapján látható, hogy ezek az alkalmak fontos emlékként maradtak meg benne.
Az egyik fellépésük azonban egészen más okból vált emlékezetessé. Zalatnay Sarolta évekkel később elmesélte, hogy Máté Péter azon az estén különösen jókedvű volt, és úgy döntött, egy kis tréfával dobja fel a koncert hangulatát. Az énekesnő éppen a színpadon állt és énekelt, amikor azt vette észre, hogy a közönség egy része egyáltalán nem rá figyel. Mindenki ugyanabba az irányba nézett.
Amikor Zalatnay is odapillantott, különös látvány fogadta: Máté Péter egy hatalmas festőlétrán állt, ráadásul a létra tetején egy szál rózsával próbált feltűnést kelteni. A jelenet első pillanatban inkább komikusnak tűnhetett, ám néhány másodperc múlva veszélyessé vált, amikor a létra megbillent.
Máté Péter a színpadra zuhant. A közönség és Zalatnay Sarolta számára ekkor már korántsem volt vicces a helyzet. Az énekesnő később úgy emlékezett vissza, hogy mindenki nagyon megijedt, hiszen a zuhanás komolyabb balesettel is végződhetett volna. Szerencsére azonban senki sem sérült meg komolyan.
A történet egyik legjellemzőbb része, hogy Máté Péter a történtek után nem hagyta, hogy a baleset elrontsa az estét. Zalatnay elmondása szerint odament mellé, mindketten nagyot nevettek a történteken, majd folytatódott a műsor. Ez a részlet különösen jól illik ahhoz a képhez, amelyet az énekesnő későbbi visszaemlékezéseiben Máté Péterről rajzolt: egy életvidám, bohém, játékos ember képe rajzolódik ki, aki szeretett tréfálkozni és nem félt attól, hogy néha saját magát is nevetséges helyzetbe hozza.
A történet ma már azért is különleges, mert Máté Péter életét tragikusan rövidre szabta a sors. Az énekes 1984. szeptember 9-én, mindössze 37 éves korában hunyt el. Zalatnay Sarolta közelről ismerte őt, számos alkalommal léptek fel együtt, ezért számára nem csupán egy pályatárs elvesztéséről volt szó. Egy olyan barátot veszített el, akivel közös szakmai és személyes emlékek sora kötötte össze.
Az évek múlásával ezek az emlékek sem halványultak el teljesen. Zalatnay később is többször beszélt Máté Péterről, különösen a halálának évfordulói környékén. 2024-ben például arról mesélt, hogy sokat koncertezett vele, több országos turnén is együtt vettek részt, és közös lemezt is készítettek. A visszaemlékezésében azt is felidézte, hogy Máté Péter életmódja miatt sokszor aggódott érte, és próbálta rávenni, hogy lassítson.
A barátságuk szakmai szempontból is figyelemre méltó volt. Zalatnay Sarolta pályája egyik fontos időszakában olyan zenészekkel dolgozott együtt, akik később a magyar könnyűzene meghatározó alakjai lettek. Máté Péter pedig ugyanebben a korszakban vált egyre ismertebbé, és rövid pályafutása ellenére olyan dalokat hagyott maga után, amelyek több generáció számára váltak ismertté.
A „Mindig kell egy barát” és az „Azért vannak a jó barátok” története ezért különösen erősen kapcsolódik a két előadó emlékéhez. A dalok mögött nem csupán egy-egy dallam és szöveg állt, hanem egy valódi alkotói kapcsolat is. Zalatnay Sarolta számára pedig a közös fellépések miatt ezek a dalok később egészen más jelentést is kaphattak.
Az is érdekes, hogy Zalatnay Sarolta később nem valamiféle tökéletes, megközelíthetetlen legendaként beszélt Máté Péterről. A történeteiben sokkal inkább egy hús-vér ember jelenik meg: olyan zenész, aki óriási tehetséggel rendelkezett, szerette a társaságot, tudott komolyan dolgozni, de közben bolondozni is szeretett. A létrás jelenet pontosan ezért maradhatott meg ennyire élénken az emlékezetében.
A közös fellépésről szóló történetben ráadásul van valami szokatlanul emberi. A közönség először talán azt hihette, hogy valamilyen különleges színpadi jelenet része zajlik a háttérben. Aztán egyetlen pillanat alatt kiderült, hogy a tréfa kis híján komoly balesetté válhat. Végül szerencsésen alakult a helyzet, és a két előadó nevetve folytatta az estét.
Zalatnay Sarolta későbbi megszólalásaiból ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a humoros emlékek mellett komoly veszteségként élte meg Máté Péter halálát. Több évtizeddel később is úgy beszélt róla, mint olyan emberről, akinek a hiánya máig érezhető. Nem véletlen, hogy amikor szóba kerül a neve, gyakran előkerülnek a közös dalok, a fellépések és azok a személyes történetek is, amelyeket csak azok őrizhetnek, akik valóban ismerték őt.
Máté Péter ma már a magyar zene történetének egyik legfontosabb alakja, Zalatnay Sarolta pedig azok közé tartozik, akik nemcsak hallották és énekelték a dalait, hanem személyesen is ismerték őt. Éppen ezért az általa felidézett történetek többet jelentenek egyszerű nosztalgiánál: olyan pillanatokat őriznek meg egy korszakból, amelyben a magyar könnyűzene számos legendája még együtt állt színpadon.
A régi történetben végül nem is maga a baleset a legfontosabb, hanem az, amit elárul Máté Péter személyiségéről és Zalatnay Saroltához fűződő kapcsolatáról. Egy közös koncert, egy váratlan tréfa, egy megbillent létra és egy szál rózsa – ennyi kellett ahhoz, hogy egy több évtizeddel ezelőtti este máig emlékezetes maradjon.
Zalatnay Sarolta számára pedig talán éppen ezek a kisebb, személyes pillanatok teszik igazán élővé egykori barátja emlékét. Máté Péter dalait azóta is milliók ismerik, de az olyan történetekből, mint ez, egy egészen más ember képe rajzolódik ki: nemcsak a legendás énekesé, hanem a baráté, a kollégáé és a tréfálkozó zenészé is. És talán ezért kerülnek elő újra és újra azok a régi emlékek, amelyekről Zalatnay Sarolta évtizedek múltán is képes ugyanazzal az élénkséggel beszélni.
